Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 13. szám
Ez az inkább könnyed- s könnyűkezűnek ismert, ide-oda utazó, oroszból francia íróvá lett, kozmopolita I. Kessel - egy kis regény kereteiben - az elhitetés s a miljővisszaadás egészen elsővonalbeli írói eszközeivel olyan tragédiának tudja éreztetni a hatalmas, cári Oroszország felbomlását, amilyen egy csillag felrobbanása lehet. Kiszakadt, kisebb bolygók, útjukat kereső meteorok, süvítő repeszdarabok zűrzavaros raja kering egymás mellett, neki-nekiütődik egymásnak, s egymás útjait keresztezik S minden kis darabon külön, ottrekedt élet. S minden újabb összeütközés után újabb halál. Csupa zavar. Semmi törvény. Fekete bizonytalanság.
A kozmikus tragédiának ezt az egészen különös
Vladivosztok, ezerkilencszáztizenkilenc. A kikötőben a nagyhatalmak mammut hajóágyúi meredeznek, benn a városban Kolcsak emberei próbálják tartani a rendet, kívül a mezőkön a csapatbatömörült s aránylag még a legnagyobb erőt képviselő rabló kozákcsapatok portyáznak. S mindenfelé settenkedő, bevonulásra kész japánok. Itt is ott is rothadt kémkedő európai figurák Végtelen lerongyoltságukban hadifoglyok hazafelé igyekvő árnyai. S az ég alján, Moszkva felől, a vöröslő láng. Zavar, zavar. Gyilkosságok és önkényességek. Nőéhség és éhhalál. És sok-sok egymásrazsúfolt férfi.
Többet s mást nem is igen látni ezekben a szibériai éjszakákban, ezer-kilencszáztizenkilencben. Csak ennyit. A teljes-teljes káoszt. S a