Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 13. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · MAGYAR IRODALOM Vers

Illyés Gyula: TURÁN
Túrmezei László versei

Ismertetés vagy esztétikai bírálat helyett inkább polémiát kívánna ez a kis könyv; Túrmezei László versei - nem minden talentumnélküli versei - nem művészi, hanem politikai célt óhajtanak szolgálni, ha ugyan politikumnak lehet nevezni azt a mithikus mozgalmat, amelyet a turánizmus magába foglal. Kelet vagy nyugat felé orientálódjon-e a magyarság, ez volna ez a reménytelen polémia. Túrmezei László a legszélsőbb keletesek közé tartozik. Elgondolásait és érzelmeit tán azért írta versben, mert maga is. érezte, hogy ennek a politikumnak csak a költészetben lehet létalapja.

Fajbiológiai vagy politikai oldaláról fogva meg a dolgot oly könnyű győzelem kecsegtet ebben a polémiában, hogy belekezdeni sem érdemes és szeretném azt hinni, hogy Túrmezei Lászlónak sem azok az igazi érvei, melyeket itt hangoztat. Egyik jólcsengő versében az őshazába való visszatérés eszméjét propagálja. Néhány oldallal előbb és néhány oldallal később pedig Zrinyinek és Petőfinek áldoz. Majd nyugateurópai és görög mértékben írt versek következnek. Nos? Zrinyi és Petőfi ha őseikhez vissza akartak volna térni, kétségtelenül nem Turán felé vitt volna az útjuk. Vagy a turánizmus alatt, mint hinni szeretném, Túrmezei sem faji, hanem inkább szellemi hovatartozást értene? Noha, minden bizonnyal a magyar kultúrának több kapcsolata van Nyugateurópa szellemiségében, mint osztják és japán testvéreinkéhez, érdekes és értékes lenne ázsiai, elfeledt, vagy csak tán a folklore anyagában lappangó szellemi fraternitásunkat is feleleveníteni. Ilyen értelmezést szeretnék én Túrmezei László turánizmusának tulajdonítani.

Zempléni Árpád volt ennek a kultusznak első, igazán tehetséges papja. De erőteljes, megrázó szavú pappá őt sem ez a mithosz, hanem a maga költői tehetsége tette. Felkutatta a rokon népek népköltészetét, azt a nagyszerű nyelvezettel ültette át magyarra s azok ritmusára kemény, pattogó magyarságú verseket szerzett. Az ő idejében a turánizmust még nem kompromittálta a politika: hittel és komoly célkitüzéssel dolgozhatott. Túrmezei László Zempléni tanítványának vallja magát.

De az ő hangja már a politikum felé hajlik. Mondhatnám, amilyen mértékben kisebb az eredendő tehetsége, olyan mértékben veszi fel a nagy hangú, üres szólamokat. Sajnáljuk ezt az elég gyakori kisiklást, mert Túrmezei Lászlóban valóban megvolna a nyelvi felkészültség és odaadás, hogy Zempléni munkáját komolyan folytassa. Könyvének legjobb része az, ahol ezt az utat követi. A világ teremtéséről szóló vogul rege átültetése, a «Numi Tárem és Jelempi», melyet annak idején még Zempléni kezdett meg, figyelemreméltó alkotás. Egy másik, votják népköltészeti hagyomány, a «Burszin» feldolgozása is bővelkedik szépségekben és dicséretet érdemel. Az ilyen területen működő turánizmusnak magam is zászlaja alá szegődnék.

Az Etnographia egy régebbi számából tudom, hogy a Szibériában élő nyelvrokonaink az orosz forradalom óta teljes kulturális függetlenségben élnek. Nemzetiségi iskolák vannak, osztják, vogul, zürjén nyelvű lapok jelennek meg, sőt hallottam egy igen tehetséges cseremisz költőről is, valami ős-zseniről, akinek anyanyelvén már több kötete megjelent volna. Ezekkel felvenni a kapcsolatot, megismertetni velünk a testvérnépek ébredező szellemiségének termékeit: erre a munkára szeretném én a turánizmussal komolyan foglalkozó Túrmezei Lászlót bíztatni.