Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 9. szám · / · MOHÁCSI JENŐ: KATALAUNUMI CSATA

MOHÁCSI JENŐ: KATALAUNUMI CSATA
2.

Éjfél után, a Café Tomaselli terrasszán, beszélgetni kezdek egy skandináv úriemberrel. Fehérhajú és elhízott: kövér csecsemő az én skandinávom. Sziámban volt, húsz esztendeig. Ott átitta, végighenteregte és átaludta a világháborút.

A skandinávok mind friss és el nem használt emberek, még akkor is, ha vének és megtörtek. Valami gyermekded van bennük. Szavaikban tisztává fürdök.

- Szkól, - kiáltja vidáman az én skandináv úriemberem, hogy átvisszhangzik az Alter Markton, és rámköszönti whiskyjét. Negyedóra előtt jött a Peterskellerből, ahol pokoli szomját csillapította. - Én tudniillik beteg vagyok, igen, az vagyok, Isten így keserítette meg életemet, - mondja és megdöfi botjával a padlót. - Szomjat nem tudok elviselni. De Isten ajándékul adta nékem, hogy fennen hirdessem, mit szenvedek. Erre két üveg Praelatenweint kaptam, gyönyörű magyar bort, minekutána szegény lelkemnek nyugta volt. Látja itt ezt a két címkét, a borosüvegek elragadó címkéit. Ezek a múzeumomba kerülnek, igen. Én tudniillik címkéket gyüjtök az üvegekről, igen, ezt művelem és emlékeimet a gyönyörű borokról. Hm, igen, szkól! - ordítja skandináv úriemberem.

- Mi európaiak, - ordítja és Semlegesország egész büszkesége zeng ebben a szóban. - Mi európaiak küldetve vagyunk Istentől, mondom, igenis, állítom én, föltétlenül és habozás nélkül, aki húsz esztendeig Sziámban éltem, pedig az is ország, ó, ó! És Amerikát is ösmerem, meghiszem azt. De mit kezdjek Amerikával?

Skandináv úriemberem már megint pokolian szomjas és egy jó palack bort nyittat ki magának.

- A mennydörgős mennykőbe, szkól, - kiáltja és újból tölt magának. - Ma este már kékre és zöldre bosszankodom. Ott ülök a Peterskellerben egy emberrel, az azt mondja magáról, hogy amerikai. De hiszen nem lehet az, látom rajta. Végre nagynehezen bevallja, hogy hat év előtt ment csak át és most van először megint nálunk. - De jó ember, - mondom egész szelíden, - akkor maga hogy lehet már amerikai? - Ő azonban, határozottan és makacsul, azt erősítgeti, hogy ő bizony amerikai. - Maga kivándorolt európai, amilyen én voltam, húsz évig, Sziámban! - Hát nem így van ez? Jön ez az ember és henceg amerikai voltával, mintha ez olyan különös dolog volna! Mi európaiak küldetve vagyunk Istentől, igenis, küldetve, ha most nem is állunk valami kitűnően. Aki Európát most cserben hagyja, az szökevény!

- Istentől elrugaszkodott szökevény! - ordítja az én skandinávom és botja gombjával az asztalra üt.