Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 8. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Fordítások

Szenteleky Kornél: MAGYAR HUMOR SZERBÜL

Zmáj Jován Jovánovity óta kevés magyar írást fordítottak szerbre. Igaz, hogy azóta a magyar irodalom is nagyot fordult. Zmáj a klasszikusok (Petőfi, Arany, Madách, Gyulai, Garay) kongeniális fordítója volt; a nagyok eltűnésével a nagy fordító is elment. Manojlovity Tódor, Petrovity Vélykó, Vaszilyevity Zsárkó fordítói munkássága inkább apró, finom, foszló játék, de már nem az a megkapó elmélyülés, melyet például Zmáj Toldijánál, vagy János Vitézénél még ma is csodálnunk kell.

Pár év előtt két szerb szemlében (Récs i Szlika, Zsivot i Rád) Leszkovác Mladen elszórtan vagy húsz Ady-verset és két Ady-novellát fordított. Ezek a fordítások belemarkoltak az olvasó figyelmébe. Különösen annak, aki az átültetéseket össze tudta vetni az eredetivel, éreznie kellett, hogy ez a fiatal szerb költő magyar átültetéseiben megértő, elmélyült és nagy munkát végez, amely a nagy Zmáj elmélyüléséhez hasonlatos. Ezekután az, aki Leszkovác eddigi fordítói munkásságát ismerte, előre tudhatta, hogy a tisztán szórakoztató céllal elindított «Humoriszticská Bibliotéká»-ban megjelenő «Mágyárszki Humor», ha az Leszkovác fordításában és összeállításában jelenik meg, akkor érdekes és élvezetes kötet lesz. És valóban a Magyar Humor lett a Humoriszticská Bibliotékának legértékesebb kötete.

Már az összeállítás is nemes ízlést és hozzáértést árul el. A könnyű tréfák, az olcsó hatású humoreszkek nem kaptak helyet ebben a kis kötetben, de a magyar humor tiszta és nemes értékei - Mikszáthtól Karinthyig - majdnem hiánytalanul képviselve vannak. Tudtommal a magyar humornak nincsen ilyen tiszta irodalmi céllal, ilyen ügyes szelekcióval összeállított antológiája.

A fordító munkája ez alkalommal nem volt nehéz. Legnehezebb volt talán Móricz Zsigmond «Sirató»-ját szerbre fordítani, hiszen ez a bájosan groteszk játék hemzseg az eredeti magyar síránkozástól. Leszkovác nem mellékelte Kodály kótáját fordításához, a fordításból mégis hamisítatlanul kisír a magyar muzsika anélkül, hogy a szerb szövegbűl zökkenéseket, sértő hungarizmusokat lehetne kiérezni.

Fel kell még említenem a fordító friss bevezető sorait, amelyben kurta, pontos és plasztikus rajzot ad a magyar humor munkásairól.