Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 8. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · Regény és novella

Farkas Zoltán: MIKÓ SOLYMÁR
Tarczai György regénye

Az évszázadok előtti idők kultúrájával foglalkozó kutatókban, amidőn hosszú évek, sőt néha az egész emberélet önfeláldozó munkájával összeállítják és megfejtik egy-egy korszak gyakran csak szórványosan ránk maradt írott emlékeiből annak történetét, nem ritkán ébred fel az a vágy is, hogy mindehhez hozzáképzeljék az akkori embert is. Az embert, aki mindig ugyanaz, akárhány évszázad messzesége választja is el tőlünk, aki születik, szeret, küzd és meghal, hogy tanuságot tegyen sorsa örök körforgásáról.

Ennek a csábításnak nem tudott ellenállni Divald Kornél sem, Felsőmagyarország kultúrtörténetének szinte egyedülállóan érdemes feltárója. Ez a könyve, melyet szokott szépírói nevével jegyez, nem első megnyilvánulása ama hajlandóságának, hogy egyéni sorsok köré a művészet eszközével rajzolja ki régmult koruk világát.

A «Mikó solymár» történeti regény, vagy inkább korrajz, melyben Tarczai György IV. Béla korát ábrázolja. A tatárjárás korabeli magyar, felvidéki végek életét, Eperjes tájékán, ahonnét az író maga is származott, ahol annyit kutatta a magyarság multját s ahová gondolatban ma is szívesen visszatér. Egy akkori okirat megőrizte Mikó solymár nevét és ehhez a puszta névhez rajzolja meg egy végbeli erősség küzdelmeinek történetét. A solymár olyan Jókai-féle ezermester lesz itt, aki mindenkinél talpraesettebb, okosabb, találékonyabb, mindenhez ért, mindig fején találja a szöget, úgy hogy szívós akarattal végül megmenti a köréje sereglő népet, mert feltartóztatja és visszaveri a tatárok áradatát. Körülötte vitézi társait, várjobbágy-katonaságot, idegen lovagokat, papokat, iparosembereket, bevándorlott idegen telepeseket látunk, akiknek tarkán rajzó életében néha-néha szóhoz jut az ifjúság örök joga, a szerelem is. Mindez inkább korrajzszerűen, mint szorosra fogott jellemkialakításon nyugvó cselekmény kapcsán, de mindig érdekesen sikerül, ami egyrészt a sok hű kortörténeti vonásnak köszönhető, de nem csekély mértékben annak is, hogy Tarczai György ügyes és kellemes elbeszélő.