Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 6. szám

GELLÉRT OSZKÁR: VÉN ERDŐBEN

Erdő, vén erdő, vastagtörzsü fák,
Bölcs aggastyánfák, megértők, szelidek,
És írigy, mogorva fák,
és görcsösek, zsörtölődők,
És riadtan-reszketők,
És kérges-kegyetlenek,
Mint akik érzik már bitófa-sorsukat,
És símán-közönyösek,
Mint akik érzik már kályhák nagy tüzét -

Vajjon nekem mit juttat egykor az öregség?

Fák istene add, ha a fejsze rámcsap,
Volt ifjuságom érezzék vissza utólszor
Évgyürűim.
S úgy várjam a fűrészt,
Mint aki hisz egy más világban:

Hiszi, hogy kerítés lesz,
Mely nagyszerü kertet övez,
Vagy hídpalló,
Mely mélységek fölött vezet át.
Vagy kocsikerék, mely végtelenszer fordul,
Titkos fiók, őrzője drága leveleknek,
Templomkapu, mely kitárul mindeneknek!