Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 5. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

Apró bírálatok

Mark Twain: A titokzatos idegen. Genius. - Misztikus történet: azaz felelőtlen játék elcsépelt szimbólumokkal; keresztül-kasul átszőve régi filozófiai igazságok közhellyé hígult és rosszul emésztett szólamai; álfölény, álcinizmus - csupa együgyű írói fogás. Kedves gyermektörténetei s bizarr humoreszkjei magasan fölötte állnak e nagyigényű «komoly» írásának. A fordítás Mikes Lajos gondos munkája.

Barbara Ring: Peik. Révai. - Gyermekmese, édes, friss, megható és szellemes megfigyelésekkel gazdag. Ugyanez áll a primitív rajzocskákról, melyek ezt az üde könyvet díszítik. A fordítást Ritoók Emma végezte, szép, zamatos nyelven.

Barry Pain: Férfikor. Pantheon. - Ha minden igény nélkül olvassuk, még szórakoztató is. Érdeme, hogy okos, mértéktartó, rokonszenves, enyhén romantikus, nagyon enyhén giccses, de sohsem mond sem feltűnő ostobaságot, sem ízléstelenséget.

Zaymus Gyula: Egetjáró királylány - Hangulatos, sőt érdekes legendák árpádházi boldog Margitról. Sajnos, a magyar «katolikus» szépirodalom legtöbb termékét még mindig csak a kenetes, épületes hang teszi katolikussá. Boldog Margit alakjából a félénk szerző semmit sem mutat meg. Mennyivel vaskosabb realizmussal, naivságában is élettel, vérrel, igazsággal teljesebben rajzolja Ráskai Lea régi kódexe ezt a gazdaglelkű szentet, s a körülötte pezsgő kolostori életet, mint a modern író! Pedig a szerzőnek vannak reális színei, megjelenítő ereje, - de tehetsége csak akkor csillan meg, ha a mese kilép a kolostor falai közül.

Vietórisz József: Ars poetica mea. - Franklin Társulat bizománya. - Száznál több némileg Himfyssé alakított Anyégin-strófát rejt ez a kis könyv: ebben a formában állította fel Vietórisz József «ars poeticá»-jának kőtábláit. Jólhangzó, könnyed, biztoskezű verselés, mint a patakcsobogás, (idővel annak monotóniájával is). Minden különösebb szemléletesség nélküli, de a gondolatat szabatosan kifejező nyelven kemény és marasztaló megállapításokat tartalmaz - kissé öregurasan - a régiek dicséretében minden «modernség» ellen. Mi ez a modernség? Arany s Petőfi kora óta körülbelül minden, ami a magyar irodalomban történt. «Izmusok» szélmalmainak tisztavértű Don Kisottja Vietórisz József. Általánosságok mellé áll s általánosságok ellen harcol, anélkül, hogy fogalmait konkrét tartalommal töltené meg. Az a konzervatív költő, akinek konzervatívizmusa feltétlen jóakarat, de egyben szükebb látókör is. Noha az utóbbi komponens a konzervativizmusnak nem éppen szükségszerű velejárója.