Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 22-23. szám

ILLYÉS GYULA: HIVATLAN VENDÉG

Hallgattam a messzi búgást és megálltam... reggel félve léptem bús városotokba!
futó zápor mosta előttem az uccát, - mögöttem szivárvány,
alattam a kék ég ragyogott a nedves köveken s usztatta felhőit elébem -
szédülten lépdeltem hű fellegeimen s Dávidként már lantot kivántam, húrokat...

De friss gondolatim, mik otthon mint fürge hempergő kiskutyák
Szaladtak szaglászva előttem, füleltek, s visszakanyarodva
rám-rámcsahintottak hogy nevetnem kellett -
ijedten s szűkölve bujtak itt lábamhoz.

Megálltam és vártam... fejem fölemelve vártam, hogy egy percre visszahúzódik majd
e zaj mint az apály... s utat nyit... egy percre meglazul e forgó
fájdalom és én víg kiséretemmel mint büszke követség előre léphetek
s tiszta hangomon mint iskolás elmondom: ki küldött e karddal...

Szívem elfogult volt s ölelésre vágyó mint az utazóé
midőn a hajó már a part felé farol, s gépei dohogó
lármája elnémul... és fut hangtalanul ezer szívdobogás
habjain, kipirult várakozók felé és ütődve megáll -

Így úsztam felétek állván tanácstalan' felhőim tetején
kutyáimmal és madaraim forgó glóriájával... és nézem fátylas szemmel -
- Akit senki se várt, fogadjátok jól őt, a meghatott utast!
Hágjatok lábára, nyüzsgő gyermekek! Menj véletlen' neki, szemérmes hajadon!

Ó és te, jó öreg! aki befogadtad, ki bölcs pillantással békítgeted arca durva torzulását
Szemed bizsergető melegével aki letörlöd homloka nem egy borulását
vendégeljed csak őt! tolj pohárt elébe, - lám már felejtgeti
próbáltatásait, - s kellő biztatgatás s kellő kortyok után

torkát köszörüli... - Hallga, tétovázva
felsuhan egy ének egy holdfényes úton
ballagó juhászról, ki megáll s égre néz...
és fiára gondol... száll a dal, kilebben
a nyitott ablakon és hirdeti házad jóhírét az éjben!...

(1929 március.)