Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 21. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ

LENGYEL GÉZA: BECK Ö. FÜLÖP BAUMGARTEN-EMLÉKE

Csikorgó téli napon láttam először a márványtömböt, amelyből még csak megközelítően bontakoztak ki a mai Baumgarten-síremlék formái. Beck Ö. Fülöp városligeti műterme udvarán faragta a márványt s az idei tél sarki hidege sem tartotta vissza a nap-nap után, hosszú órákon át folytatott kemény munkától.

Az emlék most ott áll a Kerepesi-temetőben; a fehér kövön ragyognak az ősz utolsó napsugarai; körülötte a gyep és a fák zöldje, mögötte, jó háttérnek, már megszürkült márvány-sírkövek: a temető-kert csendje és nyugalma honol a nyugalom e szobra körül. Beck Ö. Fülöp ülő, megpihenő vándort faragott az egyszerű, alacsony talpazatra. A tóga-féle ruhadarabbal betakart férfialak vándorbotot tart egyik kezében, másikban könyvet. Jobblábát előrenyujtja, ballábát ellentétes mozdulattal húzza maga alá. Fedetlen fejének arckifejezése komoly, de távolról sem komor. Nyugalom, csend, megbékülés, megértés, végső, teljes pihenő. Az alak elhelyezése emlékeztet arra a mintára, amellyel a művész az Ady-emlékre pályázott. Az Ady-szobor ülő férfia azonban indulattól feszült, szenvedélytől fűtött; a Baumgarten-síremlék pihenő vándorán pedig feloldott, megszünt, befejezett minden akció.

Beck Ö. Fülöp tősgyökeres kőszobrász-gondolkodása nemcsak mozdulatban, tömegelrendezésben, arckifejezésben, hanem a részlet-megoldások mikéntjében is harmonikusan érvényesíti ezt a megbékélt nyugalmat: abban, hogy a mráványszobroknál egyébként megszokott minden aprólékosság hiányzik. Sem a ruha, sem az arc, sem egyébként az emberi test nem csábította a művészt naturalisztikus vagy dekorativ mintázó-ügyeskedésre.

A Baumgarten-emlékszobor főtömegében egyetlen nagy, összefüggő, alul széles, felfelé keskenyedő, szinte gúla alak; s jól hangsúlyozott kisebb tömegek gyanánt belőle nőnek ki a fej, a törzs, a kéz és a láb erőteljes formái. Nem az agyagban korlátlanul vájkáló mintázófára emlékeztet ezek alakítása; a véső és a kalapács, az izmos, férfias, anyagot legyőző művész-munka nyomait mutatják.

Márványkőnek hívják magyarul ennek a szobornak anyagát. Kő: súlyos, szertelenséget, játékot nehezen tűrő anyag; megköveteli az egyensúlyt, nem enged erőszakot tenni törvényein. Kevés művészünk van, aki a szobrászat e kőbe rejtett törvényeit s általában az anyagnak törvényeit oly pontosan ismerné, úgy ujjaiban érezné s oly tudatosan érvényesítené, mint Beck. Végtelen egyszerűségében mily monumentális ez a síremléke s mégis, a belélehelt s belőle sugárzó lélek dolgában, a művészi alakítás szavakkal el nem magyarázható teljessége dolgában mennyire rokon Beck Ö. Fülöpnek méretekben kicsiny, más célokkal, más anyaggal számoló, más igényekkel fellépő munkáival. Ez a fehéren ragyogó márvány is eszembe juttatja erős rítmusú, dagadó formákkal kitöltött érmeit; klasszikus nyugalmú reliefjeit; a szittya lovas kis bronz remekművét. A sokoldalúság, a változatos munka Beckre jellemző, mert számára életszükséglet több fronton hadakozni. Szobrász-elgondolása magasan szárnyal s nagy problémákkal vesződik akkor is, midőn plakettjeit mintázza. De megfeledkezhet-e valaha is a kőről, amelynek küzdelmes, aszkétikus munkában töltött éveket áldozott? Ez a harc, ez a fizikailag is kimerítő, izmost és idegeket egyaránt igénybevevő munka ujult meg, míg a Baumgarten-emlék készült: hóban, fagyban s később forró nyári napokon.

A munkának ez a menete, ezek a nehézségei látszólag nem tartoznak a nézőre. Számára az a lényeges, mit mond a kész mű, személytelenül, függetlenül alkotójától s születése kínjaitól. Művészi s főként képzőművészeti alkotás azonban saját anyagától elválaszthatatlan. Irodalom, poézis kölcsönvett hangjai szólalhatnak meg a temető számos más sírszobrán: a Baumgarten-emlék márvány-anyagában fogant, abban született; s kevésszavú, de kifejező, zengő kőnyelven beszél. Késő nemzedékek számára férfias és teljes művészet hirdetője marad.

Az a nemes lélek, melynek emlékezetére készült, ime elköltözésével is legtöbbet érő, s legmaradandóbb szellemi kincseinket gyarapította. A Baumgarten-emlék nemcsak a temetőnek, hanem egész Budapestnek egyik legharmonikusabb szoborműve.