Nyugat · / · 1929 · / · 1929. 20. szám

KOVÁCS MÁRIA: ASSZONYOK

Én még láttam a rózsafüzért anyám kezében.
Fehérek voltak a gyöngyszemek s a kéz dologvert, vörös.
És - «Szüzanyám segíts!» - szorongva ha kívánt valamit
- amit kívánt megadták-e vajjon - nem tudom.
De tudom, hogy riadt szeméből
mely köztünk s az ég között járta koldulásait fénytelen
- nem egyszer pergett szép meleg könnyfüzér
édes arcáról vissza a szív felé.

Bocsássa is meg ő - hogy nekem
csak a gyöngyök selymén ámult föl madárfüttyös vérem
és ágbogas kölyök-magamra mertem aggatni titkon
fáradt titkai tudóját.
Fehérek voltak a gyöngyszemek hiszen
és éretlen, csúcsos két kis vállam is fehér.

Később leszakadtak rólam mind a szemek.
Gyürt pilláim alól az én arcomra is pergett
forró könnyfüzér - s a két kezem
épp mint az ő két keze, dologvert, vörös -
mint két duzzadt bunkóba gyürve mind
fáradt napjaink.

De míg ő sóhajjal tűrte csak ünneplője redőin
én kirakom nyugodtan térdeimre már -
lássátok
egy élet könyvének számadásos lapja ez.