Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 14. szám · / · Kosztolányi Dezső: ALFA

Kosztolányi Dezső: ALFA
(Elbeszélés)
VII.

E párbeszéd után megszüntette a cseléddel való érintkezést. A kutyára pedig jóakaratú közönnyel pillantott.

Közmondásokkal erősítette önérzetét. A kutya ugat, a karaván halad. Kutyaugatás nem hallatszik a mennyországba.

Ez a közöny azonban vajmi egyoldalú volt. Aztán, ha a kutyaugatás nem is hallatszik a mennyországba, elhallatszik máshová. A gyorsíró minden megjelenése egy-egy kis forradalomhoz hasonlított. Tekintve pedig, hogy naponta legalább négyszer érkezett és távozott, reggel, délben, délután, este s tekintve, hogy a kutyaugatás nem egyszer órákig nem szünt meg, a ház békéje teljesen fölborult.

A gyermekek meg a cselédek a folyosón lesték. Mulattak azon, hogy Alfa már akkor elböffenti magát, mikor a fölvonó fölfelé zötyög vele, majd figyelték a mindennapos színházat: a szegény áldozat mindig meg nem érdemelt visszhangot keltve sunyított el ajtaja felé.