Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 3. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ

Elek Artúr: NOVOTNY EMIL RÓBERT LINOMETSZETEI

A linoleummetszet a fametszetből elágazódott újabb grafikai eljárás. Nálunk eddig kevesen próbálkoztak vele és kevés olyan példájára emlékszünk, amely művészi tekintetben figyelmet érdemelt volna. A háború előtt egyidőben Olgyai mester tanítgatta a Képzőművészeti Főiskolán egyebek közt ezt a technikát is, s az ő tanítványa volt a fiatalon elhúnyt Kővári Szilárd, kinek rajzos előadása a linoleummetszet primitív és egyben masszív hatásához jól alkalmazkodott. A linoleummetszet főképp a nagy foltok visszaadására alkalmas, tehát az olyan természetű rajzokéra, melyek plakátszerűek. Ilyen célra sokkal megfelelőbb, mint a fametszet, amely anyagának nemesebb és keményebb mivoltánál fogva nemcsak megbírja, de meg is kívánja a finomabb vonalmenetű rajzot. A fametszet legmodernebb művelői, különösen a belgák, a hollandusok és a németek, meghamisítják a fametszet karakterét túlzottan nagyfoltú előadásukkal. Az ő elképzelésüknek sokkal stíl- és anyagszerűbb kifejező eszköze lenne a linometszet.

Novotny Emil Róbert, ki egy füzetnyi linometszettel jelenik meg most, festőink legfiatalabb nemzedékéhez tartozik. A «Kut» utolsó kiállításain, előzőleg pedig a Nemzeti Szalonban találkoztunk vele, ahol először mutatta be munkáinak egy teremnyi gyüjteményét. Az olyan festők közé tartozik, kikben erős érzések keresik mondanivalójuk számára az alakot kívül a természetben. Festményei azért meglehetősen szétfolyók voltak, a tárgyi motívumok bennük kevésbé pozitívok. Az őszinte és mély érzés azonban megfoghatóvá vált a színek egymásutánjában és a színfoltok kanyargó mozgásában. Emlékszünk egy érdekes beállítású és minden jelzés-szerűsége mellett is markáns önarcképére.

Linoalbumában ugyanezekkel az elemekkel találkozunk. De a linometszet grafikai eljárású természeténél fogva rajzos technika, amely nem engedi meg a foltoknak egymásba mosását, hanem vonallal való határozott elkülönítésükre kényszeríti a művészt. Ez a kényszer bizonyos fokig pozitívabbá tette Novotny kompozicióit. Csak bizonyos fokig, mert a világos beszéd kényszerét az ő álomba mosódó szemlélő módja úgy kerülte meg, hogy motívumainak teljes kialakítása helyett beérte azoknak vázlat-állapotban való meghagyásával.

Tíz lapja kettő híján színes nyomat. A fametszet esetében clair-obscur eljárás néven ismeretes a színesen nyomtatásnak az a módja, mikor több dúccal és egymásra nyomtatott színekkel készül a lap. Ezzel a felettébb bonyolult eljárással, melyet a linoleum esetében az anyagnak lazább összetétele és az ebből következő nyomtatásbeli bizonytalanság fokozott, készítette lapjait Novotny. Az első kísérlet bizonytalansága megérzik rajtuk, s vannak lapjai, melyeken a szín fölöslegesnek látszik, annyira nem mond többet plakátszerű foltokban szétúszó mivoltában a vonalnál. Néhány sikerült lap azonban megjutalmazta fáradságáért a fiatal művészt. Ilyen a dunaparti jelenet, melynek hátterében a Ferenc József-híd silhuoette-je látszik, előterében pedig világos és sötétkék foltú alakok silhuoette-jei mozognak. Ennek a lapnak igen finom a színhatása és eleven a rajza. Nehány akt-kompozíciós lap eljövendő festmények biztató kezdetének látszik. Különösen szerencsés alkotás az első lap. Az a művész önarcképét ábrázolja fekete alapon, fehér kivágásokkal. A linoleum a fametszettel szemben azt a könnyebbséget adja a művésznek, hogy késével szabadon csaponghat rajta, nem köti a fa textúrája és nem kell törődnie rajta a fa rostozatának irányával. Míg a fa természetének engedelmeskedő rajzoló kéz szögbe töri a gömbölyűségeket, a linoleumon a művész kénye-kedve szerint dolgozhatik gömbölyű vonalakkal. A technikának ezzel a szabadságával szerencsésen él ezen a lapján Novotny. Önarcképe majd olyan friss hatású, mint egy széles fehér krétahúzásokkal fekete táblára rögtönzött rajz. Amellett kifejező is és karakter van benne.