Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 24. szám · / · KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ESTI MÁR MEGINT JÓT TESZ

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: ESTI MÁR MEGINT JÓT TESZ
Elbeszélés
II.

Dühösen csöngetett.

Jött a szobalány. Megállt a fürdőszoba küszöbén.

- Jolán, - kiabált feléje Esti, már a kádból - Jolán! Hát teljesen megőrültek maguk? Beengednek ide mindenkit.

- Nem én engedtem be. A Viktor.

- Hová?

- A verandára.

- De ez itt volt. Itt, az orrom előtt. Hallatlan. Mit akar?

- A nagyságos urat keresi. Már többször járt itt.

- Milyen ügyben?

- Azt nem tudom. Talán irodalmi ügyben - tette hozzá a cseléd, egyszerüen.

- Irodalmi ügyben - ismételte Esti. - Gyűjteményes munkákat akar elsózni. Kéreget. Valami szélhámosnő. Besurranó tolvaj. Összeszedhetett volna mindent. Elvihette volna az egész házat. Ezerszer mondtam, hogy a koldusoknak adjon valamit, aztán menjenek isten hírével. Csak pénteken fogadok, tizenkettőtől egyig. Egyébkor soha. Értette? Akkor is be kell jelenteni, aki jön. Most nem vagyok itthon. Senkinek. Meghaltam.

- Igenis - szólt a szobaleány.

- Tessék? - kérdezte Esti kissé meghökkenve azon, hogy ezt ilyen gyorsan, ilyen magától érthetően veszik tudomásul. - Szóval küldje el. Majd pénteken. Tizenkettőtől egyig.

A szobaleány miután hallotta, hogy a víz locsog és gazdája fürdik, indult. Könnyű léptei már a másik szobában suhogtak. Esti utánaordított:

- Jolán!

- Parancsol?

- Mondja meg neki, hogy várjon.

- Várjon?

- Igen. Mingyárt készen leszek.