Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 21. szám · / · SZÁSZ ZOLTÁN: A HÁBORÚ UTÁNI IRODALOM SZELLEME

SZÁSZ ZOLTÁN: A HÁBORÚ UTÁNI IRODALOM SZELLEME
Végezetül - döntő az egyéniség!

Vannak gondolatsorok, melyeket nem lehet befejezni, csak abbahagyni. A háborúutáni irodalomról írván, különösen érzem ezt. Ez a korszak, bár remélhetőleg végefelé közeledik, még mindig nem zárult le teljes határozottsággal. De mintha a vizek kezdenének már ágyaikba térni. Végeredményben - és végezetül -: művészetben és irodalomban úgyis az egyéniség a döntő! Voltak, vannak és lesznek irányok, iskolák és - izmusok; jöhet a mai individualista gazdasági rend helyébe egy kollektívista gazdasági rend, az egyéniség, az egyéni lelkialkat, az írói tehetség azért mindig nélkülözhetetlen alapfeltétele és rangjelzése marad az igazi írónak. Ez persze nem jelenti holmi féktelen, esetleg egyenesen antiszociális individualizmus múlhatatlanságának proklamálását, bár ha a művészi önkifejtéshez ez szükséges, akkor ez a lelkialkat is jogosult. Nem, magam is azt hiszem, hogy a tömeg, a társadalom, az emberiség egyre mélyebben fogják erőikkel áthatni a nagy egyéniséget is. Nagy jövője van minden bizonnyal az irodalomban is az etikus egyénnek, akit lehet személyiségnek is nevezni, a szélesebb közösségek aspirációit kifejező elit-lénynek. De ennek azért elsősorban írói tehetség szempontjából is elitlénynek kell lennie. A kiváló író mindig hegycsúcs vagy templomtorony lesz s nem holmi hierarhia-nélküli kockaformájú vagy pláne téglalaposságú társadalmi épület egyik szöglete, esetleg nemis felső szöglete. Mivel ez fogalmilag következik az igazi író, a kiváló író mivoltából, tehát, bár, mint az olvasó tapasztalta, végig e sorokon lehetőleg tartózkodtam a határozott jóslásoktól, ezt egész határozottsággal meg merem jósolni.