Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 16. szám · / · BARTA LAJOS: MAGYAR GYARMATOK

BARTA LAJOS: MAGYAR GYARMATOK
A könyvgyarmat

Adva van egy bizonyos számú magyarság, mely valamikor egyet alkotott az egész magyarsággal; gazdasági, szellemi szervessége csak egy része volt az egész szervességének! Nem olyan rész, mely mint valami külön darab illeszkedett bele az egészbe és holmi vezetékeken át tartotta fönn az egésszel való szervességet; hanem úgy volt egy vele, hogy egyszerre volt rész is, egész is, mert az egész nem volt más, mint a részek egymástól el nem választható összessége. Ami akkor úgy volt rész, hogy egyuttal az egész is volt, most semmi más, csak rész, egészen külön is fekszik a régi egésztől és attól országhatár által el van választva. Mint ilyen rész egy másik országban fekszik és gazdasági életével, ami politikai életét is jelenti, már beleszervesedett abba az országba, melyben él; szellemileg viszont nem tudott ugyanabba az országba beleszervesedni, mert ennek természeti akadályai vannak a nyelvi és szellemi külön körülhatároltságokban. Azelőtt tehát ez a bizonyos számú magyarság létének minden vonatkozásával szervesen volt belekötve egy nálánál nagyobb valamibe: - országba és nemzetbe. Az országba, melyben más népek is éltek, de amelyben az ő nemzete diktálta az országot és a nemzetbe, melybe part nélkül mosódott bele, mint természeti közösségbe. Most ez a bizonyos számú magyarság létének csak gazdasági (politikai) vonatkozásaival van beleszervesedve egy nagyobb valamibe: - az országba, melyet viszont most más nemzet diktál; szellemi vonatkozásaiban azonban nincs és nem is lehet belekötve ebbe a nemzetbe. A magyarság tehát itt szellemileg valamely új, de be nem fejezett állapotban van és vannak le nem kötött létvonatkozásai. Azelőtt résztvett egy nagyobb szervesség szellemi teremtésében, ha nem is lehetett külön rátapintani, hol voltak az ő tevékenységének hullámai az egésznek életfeszültségében. Le nem kötött létvonatkozásai továbbra is részt akarnak venni valami ilyen módon való alkotásban, de ehhez az kellene, hogy ezek a lét-vonatkozások megint valami szervességbe záruljanak. Avval a magyarsággal, mellyel azelőtt egy volt, nem kerülhet ilyen szervességbe, mert létének gazdasági-politikai része abba az országba van beleszervesedve, amelyben él; a szellemivel másfelé való szervesedést pedig létereje sem birná meg! Ezen a kettősségen meghasonlana önmagával, fölemésztené önmagát. Önmagán belül kell tehát elkészülnie önmagával!

Egy-egy ilyen új határok mögé került magyarság nem is valami egész, hanem csak egy darab; népdarab. Szellemi idegei kettévágva a levegőben kalimpálnak és nem tudják megteremteni a szellem szerves folyamatosságát. A mindenségi erők, melyekből a magyarság is lett, sürgetik és feszítik ezeket a népdarabokat, hogy készüljenek el a maguk problematikájával!... Erre használódik el a magyar népdarabok millióinak tudatalatti életfolyamata...

Ez félállapotot jelent! Mert egyfelől teljesíti a népdarab az élet gyakorlatát: termel, fogyaszt, tanul, tanít, állampolgár; másfelől létének hallgatag részén mindenségi folyamatok húznak keresztül, melyek hosszantartók, mint az örökkévalóságokon mért természeti készülődések...

Ezeknek a félállapotban levő magyarság-daraboknak szállít Magyarország évek óta könyveket. Magyarország szállít, a népdarab fölvesz. Nem tud a szállításra mással reagálni, minthogy átvesz, de mialatt a kizárólagos megexportáltságnak ebben az állapotában van, lekötik szellemi létét azok a kozmikus folyamatok, melyek ezekben a népdarabokban munkálnak. Mialatt ilyenformán szelleme mindenségi parancsok alatt valamire készülődik, kiszolgálják szellemét könyvekkel. Neki is termelnie kellene, még pedig állandóan, szervesen és folyamatosan könyveket, de nem termel, csak átvesz... Félállapota valamely éberájulatéhoz hasonlít, mikor létének nevezetesebb része valami másra, nagyobbra, hatalmas élettani készülődésre van lekötve.

A könyvexport-import viszonylat itt tehát teljesen egyoldalú! Az egyik oldalon minden export, a másikon semmi más, mint csak import! Bizonyosan: nem az export-import arány dönti el a gyarmatiságot, hanem az ugyanakkor való kiszolgáltatottság! De egy népdarabot, mely tudatának félállapotában, életerőinek kozmikus készülődésében van, kizárólag és egészen egyoldaluan könyvekkel kiszolgálni: - nem kiszolgáltatottság-e már? Nem az a Marx által megjelölt folyamat-e ez is, mikor a kvantitásból - kvalitás lesz?

Ez a teljes kiszolgáltatottság: - a gyarmatiság! Minden levágott, különélő magyarságdarab: - egy-egy magyar könyvgyarmat.