Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 12.szám

TAMÁS SÁRI: NÉHA VIRÁGBÓL VAN AZ ISTEN

Néha virágból van az Isten,
tárult, fehér kehely a melle,
te vagy az Élet, ráborúlhatsz
zihálva, bújva, énekelve.

Szoríthatod kicsiny karoddal,
a szíve felé utat téphetsz
s, mert úgy van, hogy te vagy az Élet:
minden jóságot félreérthetsz.

Síránkozhatsz, hogy rajtmaradhass,
könyöröghetsz, hogy megsegítsen -
Hogy Isten jó, hogy Isten rossz:
mindegy! virágból van az Isten!