Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 9.szám · / · ZENEI FIGYELŐ

Hammerschlag János: RENAISSANCE- Á CAPPELLE ZENE
A «Societa Polifonica Romana» budapesti hangversenyei

Palestrina és kortársainak egyházi zenéje, amilyen nagyszerű, olyan bonyolult. És bonyolult nagyszerűségével, mint valami grandiózus orkán, söpri el a minden idők kultúrátlanainak örökön ismétlődő szuronytámadásait, melyek a művészetet összes megnyilatkozásaiban vízfejűek felfogóképességéhez szeretnék hasonítani. Az, hogy Palestrina vissza akarta volna vezetni a zenét a «természetességhez» és hogy művészete kevésbé lenne komplikált, mint kortársaié, tudvalevően adománál nem egyéb, mely oly körökben született meg, ahol sem Palestrina, sem kora egyéb mestereit alaposan nem ismerték. Palestrina «természetessége» bensőséges áhítatának magasztosságában, elvonatkoztatott logikájának igazságában van, amelynek valóságát époly megdönthetetlennek érezzük, mint akár egy mathematikailag bebizonyított thezisét. De amellett Palestrina zenéje is mindenkor a nagy művészet elmaradhatatlan attributumával, az érzéki szépség diadémjával jelenik meg előttünk. S e tündöklő gyémántfelületeken érzékeink kápráztató színharmóniákká törnek szét.

Casimiri karmester interpretációja Palestrina szellemének épen a dekoratív megjelenítésében kulminál. És habár ebben is merül ki, mégis eléri célját: minden hallgató kedélyébe legalább egy sugarat juttatni Palestrina zsenijének kifelé fénylő, belül misztikus tűzben égő napkorongjából.

Ideális feladatához Casimirinek eszményien szép hangszer áll rendelkezésére. A római kórus a hangzás színpompájában vetekszik a világ legjobb "ŕ capella-együtteseivel. Minden tagja, a nyolcéves énekesfiúktól kezdve, tökéletes énekművész. Tenoristáinak szépen kiegyenlített voix mixte-je szinte páratlan. Közönségünk mikor lelkesen tapsolt éneküknek, valóban expiálta a kozákok művészietlen falzett-modora magasztalásával felgyülemlett bűneit.

Aki kórusát ilyen mesterin vezeti, az kétségkívül nagy művész. Annál inkább meglepett Casimiri előadásában a teljesen önkényes rubeto indokolatlan túltengése, amely épúgy szembehelyezkedik Palestrinának a kótaértékek leszögezésében manifesztált akaratával, mint a legkiválóbb Palestrina-ismerők: Bäuerle, Bordes, Schreck, stb., felfogásával. Még feltűnőbb, hogy Casimiri a polyphon elemek kidomborítását nagyon is elhanyagolja harmoniai hatások elérése kedvéért. Épen ezért a lineáris karakterü ötszólamú motetták nem is érvényesültek plasztikusan és a homophonabb művek: responzoriumok, improperiák, hymnuszok jutottak külső siker tekintetében is előtérbe.

Hisszük, hogy Casimirinek és művészeinek sikerült a Renaissance zenéjének szeretetét elültetni a szívekbe. És így budapesti szereplésük kultúrális értékében valósággal felbecsülhetetlen.