Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 8. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ · / · HEVESY IVÁN: FRANS MASEREEL · / · Rabinovszky Márius: A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSA

Rabinovszky Márius: A MŰCSARNOK TAVASZI KIÁLLÍTÁSA
II.

Építészeink úgy látszik nem érzik szükségét munkáik kiállításának. Közönségünk is eléggé közönyösen halad el a fél fülkényi építészeti vázlat mellett. Pedig éppen építészeink érdeke volna, szorosabb kontaktusba kerülni a nagyközönséggel. Egyébként talán egy európai nagyvárosban sem oly előnytelen a bombasztikus és anorganikus épületek arányszáma, mint minálunk. Századunk egyetlen nagyszabású építésztehetségét, Lechner Ödönt, is inkább a dekoráció, semmint a konstrukció problémája érdekelte. Az új levéltár, az új telefon-palota monstrumai csak azért nehezedhetnek lidércnyomásukkal Buda szívére, mert a közönség közönyös az építészettel szemben. Zokszó nélkül tűri az amorf téglatömegek terpeszkedését, nem keresi, nem nélkülözi a középületek lelkét.

Az utóbbi évek villaépítkezései talán felvetettek építésztehetségeket, de erről nehéz meggyőződni, mert vajjon ki barangolná be a London kiterjedésével vetekedő fővárosunk és a vidék területét e célzattal; viszont érdemleges publikáció e téren alig történt és a kiállításokat építészeink nem kultiválják.

Ezúttal Lux Kálmán állította ki a szecesszió szellemében fogant épületrajzait, Lechner Jenő pedig a «Chicago Tribune» felhőkarcoló orientális-barokk tervét. Szende Andor tisztára barokkot, Neuschloss-Knüsli Kornél és ifj. Gyenes Lajos pedig református templomukkal és tanoncotthonukkal tisztára román stílt utánoznak.