Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 7.szám · / · IRODALMI FIGYELŐ · / · FÖLDI MIHÁLY: HALOTT ÍRÓ KÖNYVE
Kit szeret?
Boldog szerelme nincs egyetlenegy emberének sem; csak szenvedélye, amelyben elpusztul. A nők alig látnak e férfiak szívébe s e férfiak tulajdonképen sohasem szerettek senkit. «Soha nem szerettem senkit és önt sem, asszonyom, a hajam már fehér, már azt hittem, hogy örökre elkerültük egymást és most belép a szobámba...» Zárkózott férfiszívek balladái ezek a történetek, amelyekben a céltalan szerencsétlenség végzetdrámáit játssza el a szerelem. Nagy, céltalan szerencsétlenség nála a szerelem, amely elszakítja a férfit álmainak tarka országától, «a lepkéitől», a dicsőségtől; iszonyú érzés, amellyel nem lehet megbirkózni. A szerelem nála az, ami «mindennek végetvet», ami a «mindenből» csak egy sápadt, karcsú leányt hagy meg, aki így szól: «A nevem Ábel Anna». És «ebbe bele kell nyugodnunk». Az emberei fellázadnak, tépelődnek, kinlódnak és elpusztulnak. Gondolkodó szerelmesek, akik végigszenvedik a fölényes és fájó szerelem minden kínját s szenvedéseik ormáról úgy néznek le asszonyaikra s asszonyaik rombolására, mint az apák a lányaikra: pedig a lányom lehetnél... Mindegy. A férfija rab; s a «Dél csillaga», magányos férfiak szent boldogsága, homályba tűnik életük láthatárán.
Férfinovellák.