Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 4. szám · / · SZINHÁZI FIGYELŐ

Kürti Pál: ROSTAND ÉS COURTELINE
A Nemzeti Szinház Kamaraszinházában

1. A regényesek. A szinpad barátságos rózsadús kertet ábrázol, csengenek-bonganak a szavak és tipegnek-topognak a szinészek, olyan kosztümökben, amilyeneket farsang idején szokás kölcsönözni a boltostól. Ha az ember csak fél füllel hallgat oda: mintha csupa névnapi köszöntő, születésnapi alkalmi vers, rímbeszedett családi tószt csengene feléje. És olyan az egész, mint egy műkedvelő-előadás; a dédunokák - fiatal, üde fiúk és lányok - rendeznek nagyanyáik tiszteletére egy kis mulatságot és a nagyanyák levendulaillatú keszkenőikkel törlik ki szemükből a meghatódás könnyeit.

A rostandi rímcsilingelésben résztvettek: Radó Mária, a Nemzeti Szinház őzikéje és Abonyi Géza, a Nemzeti Szinház tenoristája mint szerelmes pár. A két hálósipkás öreget Gál és Bartos játszották tökéletesen.

Lehotay Árpád komikai erőről tett bizonyságot, ami szerepére való tekintettel szép teljesítmény volt.

2. Boubouroche. Courteline darabjai átmenetet jelentenek a nagy komédia hagyományai és a felemás elemekből szövődő modern vígjáték között. Darabjainak szerkezete még a Moliére világából való és figurái is az ős-komikum forrásából erednek. A kövér és félszeg szerelmes, akit szeretője megcsal s vetélytársát a szekrénybe rejti, azután furfangosan úgy csűri-csavarja a dolgot, hogy még a felszarvazott férfinak kell bocsánatot kérnie: a komédia legelemibb, szinte mithologikus rétegéből való. A befejező csattanó is absztrakt komikum: a besúgót, aki igazat mondott, a rászedett szerelmes elpáholja.

De a dialógusra már reányomta bélyegét a modern időknek drámát bomlasztó szelleme. Courteline moliérei elképzelését kikezdi, szétzilálja, elbágyasztja: a finom pszichológia. Olyan motívumok szövődnek cselekményébe, amelyek alakjait sokrétűbbé, csillogóbbá, excentrikusabbá teszik, de megfosztják a darabot tiszta komikumától, az egyes helyzeteket teljes robbanóerejüktől. Courteline pszichologikus felbontásai valami fanyar bélyeget sütnek figuráira. Tragikomédiát ír, pedig őserejű komikus elképzelései vannak.

Érdekes jelenség s a dráma megbolygatott szellemének bosszúja: éppen a pszichologikus elmélyítés az, ami a Courteline-darabokat a kabaré-tréfa határára sodorja. A finomságok tompaszínű kontrasztján olyan dolgok, amelyek egyébként csak komikusok volnának, drasztikusoknak hatnak.

A Kamaraszinház előadását három kitünő szinész teszi lendületessé: Horváth Jenő (testben-lélekben eszményi Boubouroche), Aczél Ilona és Bartos Gyula.