Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 1. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ
A «Lehullott szavak» egyszerűsége a hétköznapok és a kis-ünnepek őszinte egyszerűségével rokon, s valami furcsa áhitat van benne néha. «Nagy kérdések» nyilnak meg előtte, s érdekes, ezeknek a nagy kérdéseknek belső ízzását hogyan enyhíti a női lélek egyszerű melegségéhez. Kötetének legszebb darabjai az első ciklus versei. Panteisztikus hangoknak nagy, mindent magába ölelő szeretetével csendülnek meg. Tájleírásaiban emelkedik leginkább a hétköznapiság fölé, itt a legáhítatosabb, mondhatjuk legköltőibb.
«Szeretném megölelni a fákat,
A pettyesfejű tarka gombákat,
Virággal kettő lenni egy száron,
Lepkéiket itatni... stb.»
Nyelve, érezzük,