Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 16. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő

Hevesy Iván: Berda József: Áradás

Berda József egészen fiatal költő, aki most lépett nyilvánosság elé első verseskönyvével. A háromíves versgyűjtemény határozottan tehetségesnek mutatja, a fiatal tehetségek sok hibájával és sok erényével. Nyers, durva erővel van telve minden verse és minden sora, az egyszerű költői kifejezések sokszor erőszakolt keresésével, de sokszor ösztönös, intuitív megtalálásaival. Nincs a kötetnek egyetlen verse, amely formailag tökéletes vagy akárcsak hibátlan lenne. Minden feszül és nyugtalankodik a fiatalság hevületétől, a kielégületlenség diszharmóniáitól és valami nagy életbizonytalanság lármás anarchiájától.

Pedig volna Berda Józsefnek formaérzéke. Talán nem zárt, zenei ritmusú versformákra, de a mondanivaló megragadására. Ehhez azonban végig kell neki menni a formai evolúción, az elengedhetetlen tisztuláson és temperamentumának lehiggadásán, amely ma még rikoltozva tépi és szaggatja mindazt, amit éppen formának nevezünk. Ha a művészet és költészet nem egyéb és nem több kifejezésnél akkor úgy fogalmazhatjuk, hogy Berda, mint sok más fiatal költő, még a kifejezés elemeinél tart. De ami fő: sokat ígér.

Kifejezéseiben, mint mondtuk, van sok keresettség. De ez az a keresettség, amely mégis őszinte. Általában Berdának nagy fiatalságán kívül legszebb és legszimpatikusabb tulajdonsága áradó brutális őszintesége. Alig olvastunk mostanában új költőktől verseket, amelyek oly leplezetlenül mutatták volna meg írójukat, az embert.

Amelyek oly leplezetlenül mutatták volna meg annak az erős és mégis tragikusan egy helyben topogó ifjú generációnak a sorsát, amelyhez Berda József is tartozik és amelynek sorsa, életproblémáinak kibogozódása csak az egész mai tömegtragédia megoldásával indulhat el békésebb és teremtőbb perspektívák felé.