Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 7. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti Figyelő

Elek Artúr: Fiatalok a Károly-palotában

Kitűnő új kiállítóhelyiségre talált művészetünk az elhagyott és megüresedett Károlyi-palotában. Tág ablakú hatalmas termek - sem túlságos mélyek, sem túlságos magasok -, melyekbe a világosság akadálytalanul ömlik be és fürdeti meg a falakat. A falak eredeti dísze - a stukkó-cirádák és aranyos lécek - ha kopottan is, de helyén van még, a hatalmas csillárok nemkülönben. Az épület a város közepében áll, a pihenéstelen élet zajlik körülötte, a járó-menő érdeklődőknek egyenesen az útjába esik. Némi olyan átalakítással, mely magán az épületen nem változtat, elsőrendű kiállító helyiség válnék belőle.

Néhány fiatalabb művész, ismert és kevésbé ismert nevű, tölti meg a termek kettejét munkáival. Az első teremben jobbára rézkarcok függnek. Köztük Varga Nándornak több ismert és néhány egészen új karca. Varga nemrég megjárta Olaszországot és emlékül elhozott belőle néhány vázlatot. Egyiküket, a Loggia dei Lanzi-t ábrázolót, rézre is karcolta. Finom érzéssel megtöltött művek ezek az útijegyzetei. De van néhány nagy lapja is. A megfeszített Krisztust ábrázoló nagyméretű karc igen eredeti kompozíciójú. A feszület oldalt áll, megdőlve, előtte tusakodó felhőkbe veszve, hol meg kitakarózva belőlük, nyüzsgő emberfoltok. A felhők mozgása az igazi tárgya ennek a lapnak, tumultuózus küzdelmük a fénnyel, amely helyenként széles pásztákban süt át rajtok. A másik nagy lap érdekes, de még egészen meg nem oldott kísérlet. "Ádám teremtése" a címen, és egy óriási férfiakt a főalakja, mely mögött az Atyaisten alakja látszik. Az akt mozdulatát még jobban meg kell majd oldania Vargának, s az egész misztériumot árnyékba, vagy felhőkbe burkolással sejtelmesebbé tenni. Nem új alkotása a fiatal mesternek, de egyik legfinomabb műve "Koratavasz" című leheletnyi könnyedségű és gyöngédségű karca. Néhány szép vízfestményén igen festői módon sikerült megfognia az olasz tájék karakterét. Kevésbé sikerült ez olajfestményein, amelyek általában kissé kemények és szárazak.

Istókovits Kálmán példátlanul eredeti képzeletjárású grafikus. Itteni lapjainak nagy részét már ismerjük Ernst-múzeumbeli idei gyűjteményes kiállításáról. De szívesen gyönyörködünk el bennük újra. Persze lehetetlen észre nem venni rajtok, hogy még fiatal művésszel van dolgunk, akinek egyelőre több a mondanivalója, mint amennyit belőle áttekinthetően és arányosan csoportosítani képes. Aktjain a modelltől függés érzik, ami bizonyos megkötöttséget jelent, a szabad képzeletjárás akadályát. Rudnay Gyula hatása is megérzik némely alakján, azonfelül különösen olajfestményeinek színein. Mindez nem baj, inkább az ellenkezője lenne természetellenes az olyan fiatal művészben, mint Istókovits. Változatlanul sokat várunk további fejlődésétől.

Miként Istókovits, Rudnay Gyula tanítványa Barcsay Jenő is. Mesteréhez méltó tanítvány. Óriási horizontú képeinek tulajdonképpeni tárgya a felhők drámai küzdelme. Két vázlatos "Keresztrefeszítés"-én a vad felhőkkel borított hatalmas ég alatt csaknem elvesznek az emberi alakok. A színekben vergődő egek megfestése a kedves témája ennek a bizonyára nagyjövőjű fiatal festőnek.

Kevésbé teljesen mutatkozik meg a kiállításon a többi művész. Medgyesi Schwartz Antal tehetséges grafikus. "Cigányélet" című lapja egy kicsit Goyára emlékeztető, de nagyon finom kompozíció. Érdekes és újszerű kompozíció "A vég" című olajfestménye is, amely a mészárszék előtt sorsuk beteljesedését váró lovak bús csapatát ábrázolja. Színesség és festői előadás tekintetében még további fejlődésre kell törekednie ennek a szépen felkészült művésznek.

Miháltz Pál kissé modoros olajfestményeinél különb munkák színes pasztellfejei. Biztos rajztudás érzik rajtuk. Festői lágyságra törekszik képein Heintz Henrik és Bánáti Schwerák József. Farkas András, Lajos Béla és Székely Móric személyében három tehetséges szobrásza is van a kiállításnak, amelynek nem utolsó érdekessége, hogy szinte csupa egykorú fiatal művésznek, jóformán egy iskolapadból kikerült bajtársnak munkáit mutatja be.