Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 22. szám · / · Figyelő · / · Zenei Figyelő

Lányi Viktor: Leányálom

Operett bemutató a Városi Színházban

Ne firtassuk: a gombhoz varrtak-e kabátot, vagy megfordítva: a kész kabátot - Bródy István és Vajda László "divatszabású" librettóját - pitykézték-e föl Szlatinay Sándor többé-kevésbé talp alá való zeneszámaival. A Városi Színház idei első magyar operett újdonsága bizony a színpadi szabászmesterség hevenyészett termékeire emlékeztet. A szövegről nem kell hogy sok szó essék. Sablonos história fürdőhelyen exotikus királynak adja ki magát s magába szédít egy dúsgazdag polgárleányt, akit egy daliás és szerelmes pilóta húz ki a csávából. Ilyes valami. Hát hiszen aki kültelki színháznak ír operettet, annak nem kell éppen térdet-fejet hajtania az örökkévalóság színe előtt. De azért csodáljuk a "Leányálom" szerzőit, akik régi, kipróbált színházi emberek, hogy ennyire a legkönnyebb végén fogják meg a dolgot, amikor a "kisigényű" publikum olcsó szórakoztatására szánják el magukat. A publikum "kis" igényei néha meglepetésszerűen nagyok és az operett épp az a műfaj, amelyik egy-kettőre megbosszulja magát, ha túlságosan alacsonyra taksálják a vele szemben támasztott igényeket.

A szokványosan elgondolt és halványan megírt szövegkönyv még a fiatal Szlatinay Sándornál izmosabb tehetségű, nagyobb fölkészültségű komponistát is handicap-elt volna. De nagyobb baj, az, hogy a zeneszerző a maga részéről megtetézi a szövegírók alapvető hibáját. Olyan szembeszökően keresi az utat a népszerűség felé, hogy: man merkt die Absicht und wird verstimmt. Pedig akadnak csinos ötletei s a Leányálom partitúrájában találunk néhány melódiát, néhány pattogó ritmust, amely jobb sorsot érdemelt volna.