Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 20. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti Figyelő

Rabinovszky Márius: Iparművészeti Kiállítások

Két iparművészeti kiállításunk nyílt meg a múlt héten. Az Iparművészeti Társulat jubiláris kiállítása a régi Műcsarnokban és az iparművészeti oktatás kiállítás az Iparművészeti Múzeumban. A kiállításról nyert benyomásunkat összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy a magyar iparművészeti termelés nívója emelkedett: művészi jellegében a díszítés gazdag, gyakran túl gazdag és a tárgy szerkezeti karakterét elhomályosítja. Motívumban túlnyomó a magyar népies barokk hatása. E hatás hol külsőséges, hol - művészi.

A jubiláris kiállítást általában az üdeség és az ötlet jellemzi. Új problémák felvetését nemigen látjuk, annál több a szolid tudás, különösen a technikában. Az úgynevezett "történelmi stílusokban" készült munkákat programszerűleg kiküszöbölték. A konvencionális ízléstelenségekkel szemben természetszerűleg nem lehetett az egész vonalon ugyan e szigorral eljárni. Minden félig-meddig hivatalos kiállítás bizonyos kényelmetlen kötelezettséget is von maga után. A kiállítás javát az interieurök teszik ki. Igazi egyéniség bútorépítészeink között még mindig csak egy van: Kozma Lajos. A tárlaton látható úriszobája azonban nem tartozik legszerencsésebb megoldások köz- Fantasztikus díszítő játéka nincs teljes összhangban a konstrukcióval. Kozma nevelő hatása meglátszik az egész kiállításon. Kaesz Gyula hálószobája derűsen bizarr, színben, formában gazdag, de talán nem minden részletében kiegyenlített és modern életformánkhoz képest túl pazar. Tóth Gyula úriszobájának elgondolása jó, "magyaros", bokázó stílusúak, hogy egy kiváló szakemberünk terminus-technikus-át idézzük. A kellemes közérzet Menyhért Miklós mérsékelten szecessziós ebédlője és Gróf Józsefé egyszerű szalonja képviselik. A meg nem határozható típusú konvenció jegyében áll Lakatos Artúr szalonja.

A reklámgrafikai csoportban inkább ízelítőt, mint tájékoztatót kapunk. Ékes Lajos e téren, mint egyéb grafikájában is, sokoldalú, mindig ízléssel alkalmazkodni tudó tehetségről tesz tanúságot. Kozma Lajos elbűvölő játékos fantáziáját talán egy területen sem élheti ki olyan korlátlanul, mint éppen a grafikában. Tuszkay Márton minden ízében reklámgrafikus. A kellemesen való feltűnés titkát jól ismeri. Iskolázottsága e téren elsőrangú. Sajátos egyéni jegyet, valami dús bizarrságot visz könyv fedéllapjaiba Farkasházi Miklós. Végh Gusztáv munkái ízlésesen és közvetlenül hatnak. Faragó Gézának különösen karakterisztikus ötletei váltanak ki előnyös hatást.

Egyedülálló egyéniség generális keramikusunk, Gádor István, egyáltalán művészi életünk egyik legérdekesebb jelensége. A primitív népek, különösen négerek szobrászatát mély intuícióval érzi fel és olvasztja egybe népi barokkal. Színízlését a bécsi hagyományon nevelte. Torz esetlensége virtuóz, mint az angol akrobaták nyaktörő mű ügyetlensége. Humora ellenállhatatlan és sohase tolakodó. Művészete túl rafinált, semhogy előre vihetne, de mindenképpen művészet. - Az egyéb díszítőplasztika terén mindig jólesően hatnak a Magyar Művészeti Műhely zártan hullámos, németesen finom tárgyai. Greff Lajos bronzai és Kiss Ferenc ötvösmunkái formaérzékükkel, anyagtudásukkal tűnnek ki. Borszéky és Lakatos kerámiái a belvárosi porcelán üzletek kirakat-ízlését képviselik. Van olyan műhely is, mely a körúti kirakat-ízlés szolgálatában áll. Néhány formában kellemes darabot láttunk a Kerámiás-műhely tárgyai között. - A textíliák terén Ferenczy Noémi leszűrődött finomságú gobelinjein kívül Holló Erzsi és Szőnyi Gyuláné eredeti úri csipkéi tűnnek ki. - A könyvkötészetben a szolid ízlést elsősorban Kner Erzsébet képviseli, továbbá egy-két szerényebb kötésével Kiss Erzsi.

*

Az Iparművészeti Múzeum kiállítása az egész magyarországi iparművészeti és iparrajz oktatás felett kíván tájékoztatni. A két főintézet e téren az Iparművészeti Főiskola és az Iparrajz iskola.

Az Iparművészeti Iskola tanmenetébe e kiállítás révén még nem nyerjük a kellő betekintést. Az elért eredmények után ítélve azonban kissé dohos, állott levegő üli meg a tantermeket. Nem látunk egységes, következetes vezetést. A tanítás kezdete a szolgai, gyakran lélektelen felület naturalizmus, a vége a konvencionális "stilizálás." A legjobb eredményeket a plakát tervezés területén látjuk. Itt sok az ötlet és fürgeség. Egyébként a grafika terén csak a múlt formakincsén találkoznak anélkül, hogy a múlt szellemében mindig kellőképpen elmélyednének. Különösen feltűnő ez a "figurális tervezés stílusokban" című tantárgynál, melyre az iskola igen büszke. E tantárgy keretén belül az volna a feladat, hogy a növendékek stilhűen tanuljanak meg freskót tervezni, tehát rendelés szerint antik, vagy bizánci, vagy gót, vagy barokk stílusban. Amit e téren elsajátítanak, az itt-ott egyes szervetlenül ellesett külsőségekre, gyakran azonban még ennyire sem szorítkozik. Jóval szolidabb a tanítás a szobrászat és az ötvösség, de különösen a bútortervezés terén. A családiház-tervezés, valamint a belső építészeti kiképzés főleg a kispolgári lakásművészet körében szolgál üde megoldásokkal. A legtöbb kisiklást a kerámiában találjuk.

Egészen más elbírálást követel az Iparrajz iskola. Ez nem annyira művészi tervezőket, mint intelligens munkásokat és munkatervezőket hivatott nevelni. Ennek a hivatásnak az intézet tanfolyamaival és esti továbbképzőjével mindenképpen meg tud felelni. Különösen elismerésre méltó a műhelytanítás, mely alapos szaktudású és a legkülönbözőbb művészi feladatok kivitelére alkalmas iparosokat képez ki. Az Iparrajz iskolának nem lehet feladata művészileg úttörő munkát végezni., elég, ha minden ízléstelenséget módszeresen kiküszöböl. És ez túlnyomóan sikerül is.