Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 16-17. szám

Gellért Oszkár: Szent rútság az barátom

Asszony-öregség: ne közelits feléje
Csak a tiszta bánat alázatos szavával.
Gúnyold az ifju-szépet:
Rugalmas testéről lepattan,
Feszes sima bőréről lepereg,
Szeme tükrén visszaverődik,
Villanyos hajából visszaszikráz
A férfi-gúny.
De anyánk s hitvesünk
Testét esetté,
Bőrét aszottá,
Szemét hervadttá,
Haját megtörtté
Mi rutitja?
Robot és fájdalom, robot és fájdalom.
Értünk és miattunk, értünk és miattunk.
Szül és temet s óh hányszor temet az asszony
Egy életen át s óh hányszor halunk meg
Testtelen is anyánknak s hitvesünknek
A sírig.
Szent rútság az, barátom, a keresztfa tövén.
Bennünket szépít!
S csak könnyeinken át
Nézhetjük e szent rútságot:
A mi szebb életünket,
A mi szebb halálunkat,
A mi szebb feltámadásunkat
Váltják meg vele!