Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 5-6. szám · / · Füst Milán: Ákoska

Füst Milán: Ákoska
Hatodik jelenet

(A világítás megváltozik.)

Braun (elegáns ruhában - fiatalosan, üdén bejön): Lelkem, húsom, vérem...

Ákoska (felül az ágyon. - Rajongva): Apuka - te milyen szép vagy!... Új ruhád van?

Braun: Látod? - Ilyen leszel te is... ha majd nagy leszel! - Bizony!

Ákoska: Hol vetted ezt a szép ruhát?

Braun: Nekem sok a pénzem, fiam... (Közel megy.)

Ákoska (elbűvölve): Neked van pénzed?...

Braun: Adok neked - jó? - De előbb mesélek - akarod?

Ákoska: De be ne csapjál...

Braun (boldogan nevet): Nem csaplak én be! - Hogy is szoktad te nekem mondani - mikor kicsi voltál? (Leül az ágyra.)

Ákoska: De előbb súgjál a fülembe!

Braun (a fülébe súg.)

Ákoska (felkiált): Te na-agy malac! (Boldogan nevetnek mind a ketten. - Szünet.) De mondd, apuka - ugye, hogy én már nagy fiú vagyok?...

Braun: Persze, hogy az vagy! - Hogyne! - Hát meséljek-e? Mert van ám egy szép-szép mesém!

Ákoska (elragadtatva): Igen... (Elnyújtózik az ágyban. - Hirtelen vágyakozással.) A hold-apóról... - Jó?

Braun: Igen. - Megy - mendegél... hát egyszer csak mit lát?... - Hát ott látja... Talál egy forintot. Nagyon megörül ő annak a forintnak. Erre azt mondja magában: Ejnye, ejnye... Engem az Isten ilyen szépen megsegélt... visszaadom én annak a szegény úrnak azt a tolltartót... Hadd vigye haza az ő jótanuló fiának.... Hát megy is nagy örömében - egyszercsak meglát engem - odaszalad... ide adja - és itt van, ni!... És teli van ceruzával!... Nézd csak! (Üres kezét kérőn, mint a koldus tartja a gyerek elé.)

Ákoska: De nem a tolltartó...

Braun (nagyon elkomolyodik): Hogy csapnálak én be, gyermekem... (Benyúl a zsebébe és kivesz valamit.)

Ákoska: Ez egy kis kenyér...

Braun: Ej, nem az - nehezen lelem meg, no! - De már itt van... (Odaad egy tolltartót.)

Ákoska (felül az ágyon. - Rajongva): De igazán... - (Szívből.) Apuka!

Braun: Látod - hát ilyen jó volt ez a cigánypurdé... Szereted-e őt?...

Ákoska: Nagyon...

Braun: Még el is akart jönni ide hozzánk... - Ha ő úgy hibázott és ellopta azt a tolltartót - hogy ő most már eljátszaná neked... a füledbe a nótádat...

Ákoska (lázasan): És te mit mondtál neki?

Braun: Hogy én majd megkérdezlek téged. Hát akarod-e?...

Ákoska (rajongva): A nótámat? Igazán?

Braun: Hallod-e, te móré! Gyere csak! Hamar!