Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 13-14. szám · / · Kovács Mária: Éjszakák
Dalolásomban nehéz földi életünknek haragja árad
míg faragok, vések két feszülő kezemmel
s a párom is lásd, két feszülő kezével vés, farag.
Idepattanok, odapattanok, - gép, kerék, szíjj, erő vagyok.
S míg lobogó hasáb vet szikrákat robotos izmaimra
szivemben alszik a tűz, mi jöttödre világit.
Így árullak el áldatlan napszámi bérért, holnapi kenyérért.
Mert dacos szemeim nem látnak túl röpkedő kezeim rajján
s szűk ablakán szegényes lámpavilágnak
míg dalolásomban elhagyatott földi életünk panasza árad.