Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 11. szám

Kelecsényi Gabriella: A nagy fal alatt

Nézel s körötted szürke ködhomály -
Borongó fellegek -
Nézel és nem látsz, a vak óceán
Nem tükrözi siralmas énedet.
Kezed kinyujtod, nincs egy sziklacsúcs
Fogódzni, - ingatag
Medredek síma hegy s reátörő
Komor és titkos, csatázó falak
És lenn a zúgó, örök forgatag.
Állsz... Vársz... Csend... Csend...
A nagy hallgatást, hiába, nem rezzenti
Búgó harsona, sem bogárzsibongás,
Altató ének, édes anyadal - harangszó...
Nem ölel itt, csak síri némaság.

...Ha jönne a szél zúgó morajjal, vad
Harcos örömmel ütné és űzné a nagy
Vizeket... Ha jönne a nap csókos és piros
Tüzes szájjal, felgyúllana a hajnal
Lámpása a szürke falon... Ábránd - semmi.
Állsz, vársz, hallgatsz és a nagy vizek
Néma morajja bús halotti ének.