Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 6. szám · / · Török Sophie: Történet Donna Ginevráról

Török Sophie: Történet Donna Ginevráról
3.

Donna Ginevra idegesen járkált ágyasházának kis benyílójában, türelmetlenül várta a frátert. Időnkint kikémlelt az ablakon, nem látja-e jönni az úton, de csak a San Niccolo kapu ormótlan, félelmetes bástyája tolakodott eléje, elzárva a kilátást.

Ginevra becsapta az ólomkeretes ablakot s leült az aranyozott karosszékbe, hegyesujjú selymes kezét bágyadtan nyugtatva bíborszínű ruhája redőin.

Ovális ébenfa asztalka állt előtte, intarziás márványlappal, melybe korallból és vörös jáspisból volt kirakva az ékes firenzei liliom. Ezüstfiolák, porfírtégelyek és alabástromkancsók sorakoztak itt, megannyi szépségvíz, arckenőcs, hajfestő mixtúra, fucus tinctura, fehér ólom, meg kovászos flastrom. Ginevra egy kis domborműves ezüstfiola után nyúlt, s ujjait bódító pézsmaillattal nedvesítve, megérintette fehér szemhéjait, ahol finom vörös erecskék gyúltak a távozó könnyek nyomán.

Szemközt a falon fényesrecsiszolt ezüstlap ragyogott, Ginevra kényesen hátrahajló nyakkal vizsgálta vörös ajkai vonalát, s merész játékú szemét. Kígyózó vörhenyes haját gyönggyel kivarrt selyembiretta szorította le, s elől a homlokán smaragdos pánt feszült, füléig buggyantva selymes tincseit. Bíborszín selymeiből kevélyen emelkedett karcsú nyaka, melynek édes meztelenségét kígyós ékszer fonta körül, zöldpikkelyes szörny, villogó topáz szemekkel.

... ah, én, akiért császárok és hercegek őrjöngtek... ha megcsal! S a Borgiák rettentő, bosszúálló fehér porára gondolt...

A vörösmárvány kandalló üres torka feketén ásított, - itt rejtegette Ginevra a süteménnyel és párnákkal kirakott, hordozható ládát, ha netalán messer Capretta egyszer rossz időben találna hazajönni...

S a fráter nem jön! Az ágyasház baldachinos nyoszolyája bánatosan himbálta duzzadó selyempárnáit, a leomló sárgabársony drapéria mögött.

Ginevra meggyújtotta a háromágú kandeláber vörös viasz gyertyáit, mert félt a félhomályos szobában, izgatott vérének vészes kísértetei közt, - a sötét tölgy faliszekrény halk roppanásai, s függönyök kísértetarca rémítették. A lant után nyúlt, mely tarka selyemszalagon függött a sarokban.

Vidám akart lenni és énekelni akart és kikacagni a kegyetlen szerelmet, mint régen, ifjú leány korában, amikor Baccio Cellini szobrász és elefántcsont-faragó modellje volt, amikor fölhevült ifjak szonettet írtak szép meztelen testéről - míg bőkezű mestere kameába faragta drága formáit.

Óh, az ifjúság mily édes
S milyen fürge elröppenni!
Aki boldog akar lenni
Siessen, a holnap kétes.

Énekelte a költő Lorenzo Medici sanzonját - gyöngéden pengetve hozzá a lantot.

Óh, az ifjúság! Szerelmek és kalandok és utazások! Mennyi kincs és mennyi szerelem ömlött lábaihoz - távoli országokba is elvitte őt a mester. A ragyogó francia udvar! VIII. Károly szerelmes szavai jutottak eszébe - ha akkor ottmarad! - hiszen mindenki tudta, hogy az ifjú király nem szerette jegyesét, a vörösorrú, ösztövér Habsburgi hercegnőt. És a távoli furcsa Magyarország! Sok-sok vakító havat látott akkor Ginevra, s olyan hideg volt, hogy haját és szempilláit apró jégvirágok lepték be. S emlékezett a Corvin Mátyás visegrádi kastélyára, amely magasan épült a hegytetőn, széles folyó zúgott lent, s vég nélküli fehér márványlépcsők vezettek a súlyosfalú várba, s míg felértek, két oldalt hosszú sor selyemruhás apród állt, magasratartott fáklyával mozdulatlanra dermedt kezükben.

Aztán jött Ascanio, aki vad szerelmével rontott rá, eléhordva minden drágakövet és tőrrel és szóval szúrva meg mindenkit, ki Ginevra közelébe merészkedett. Ah, a jó Ascanio! Aztán ez a szelíd Paoló, az ő buta hű szemeivel s unalmas nyögdécselésével!

De most döngött a kapu, hogy beléremegtek a repkényes régi ház málladozó freskói. Ginevra olyan hevesen ugrott fel, hogy aranygombos, hosszúorrú cipőcskéi felrepültek.

- Sant' Antonio! - hangzott lenn a barát szava, mire a jámboran nevelt ló illő tisztelettel letérdelt, s Fra Niccolo kényelmesen lépett a földre.

Ginevra a gótíves tornác végéig futott elébe, záporozó csókjaival omolva rá.

A benyíló sokpárnás heverőjén ültek le, a szolgáló nagy tálcán egy kancsó toscanai bort hozott, két talpas, ezüst pohárral.

Ginevra már a barát lábainál ült, hálás mosolyú nedves szemekkel pillantva föl, boldog és rajongó szemekkel, - a fráter szőke haja úgy ragyogott tonzúrás fején, mint egy aranykarima.

A fráter beszélt, lázas fekete szemeivel beleakaszkodva Ginevra rojtos-selyem pilláiba.

... őrült ez az ember madonna, meglásd egyszer téged is megöl...

... eltékozolja mindenét, s majd a te nyakadról tépi le a gyöngyöket, hogy más asszonynak adhassa...

...ha igazán szeretsz, olyan tébolyítón, mint ahogy szemed beszél...

... pokol ég a szemedben, s én eldobom érte csuhámat...

... minden eremben pokol ég, Ginevra! Velem kell jönnöd!

S a buggyant vörös szájon csókok pecsétje zárta le az ellenkező szót. Ginevra félve hunyta le a szemét, félt, - gonosz Démonok táncoltak a fráter körül.

- Firenzére sötét napok jönnek! Törvény vagy a fényűzés ellen! S e föld legistenibb keblét színtelen teveszőr fogja takarni. S a bősz dominikánus nem fog kegyelmezni se házadnak, se kincseidnek, képek és drágakövek és selymek és tükrök - mind elég majd őrjöngése máglyáján, igen Ginevra, épül már a hiúságok máglyája, s a fiúk csapata járja be a várost, hogy elhurcoljon mindent, mit művészi kéz alkotott, minden ékességet, ami nem az oltárok fényéért teremtődött. Esztelen álmaival felveri klastromunk békéjét, s hűs cellánk magányát őrült látomásaival népesíti be, de a nép hisz neki! S a "misericordiá"-tól zeng a város, ahol Savanarola megjelenik. Rombol és pusztít, de a megbabonázott birkahad leborul eléje, ő az úr ma Firenzében! Még a pápának sincs hatalma ellene, beteg agyrémei igazgatják ezrek életét. Én megyek! Nem tűröm az eretnek igáját! Rómába megyek az igaz krisztust követni - Ginevra!

Függöny lebbent: madonna, messer Capretta mindjárt itt lesz! Már elhagyta San Miniato dombját...

A fráter könnyedén csókolta meg Ginevra ijedt szemeit, s lesietett a lépcsőn, - fehér csuhájának bő ujjai meglebbentek, mint angyalszárnyak.