Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 3. szám

Sárközi György: Csonka torony és száradó repkény...

Csonka tornyok repkényének születtem,
Ég felé futni, de sohasem égig,
Nagy bánatok ősze lankaszt s rozsdaütött venyigéim
Sirató szelek egyre visszatépik...

Csonka torony és száradó repkény...
Minek is sarjadtam hát e bajos világra?
Minek is él, kit a föld vére megöl,
S ki az ég derengő délibábját meg sose találja?

Csonka torony, félbetört Jákob-lajtorja,
Tévedt angyalok melyet sirva járnak, -
Szélmarta repkény: örök szomorúság,
Félbetört imája e tévedt világnak.