Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 22. szám · / · Figyelő · / · Kosztolányi Dezső: Forgács Rózsi

Kosztolányi Dezső: Forgács Rózsi
II.

Lehet-e szellemeket idézni? A szellemek elrebbentek vagy beérkeztek. Csak Forgács Rózsi van itt, ki bujdosó útján visszatért oda, ahonnan magasba szállt, koszorúival és fájdalmával, be-nem-érkezhető tehetsége dicsőségével. Gyászruhában ül a pamlagon, szép mozdulattal. Ő az orosz özvegy, ki majd összevész egy vidám hadnagyocskával és a perpatvar által felesége lesz. Aranyserleget tart kezében, hogy válasszon két férfi közt. Ő a német végzet, a huszadik század árnyalatával. Ő a bomlott svéd grófkisasszony. Mindegyik szerepében ugyanaz a varázs, melyet nehéz elemezni. Éles és biztos olvatag lírizmus nélkül, s mégis bensőséges. Hangja majdnem vidor, a tragikus jelenetekben is, de tiszta szívhang. Kitöréseiben pedig hatalmas. Gazdag lélek. Igaz ember. Nagy színésznő.