Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 13. szám · / · Árkádia

Árkádia
A Verkli.

Csak egy nóta lemeze van benne, azt nyekergeti, nyaggatják már tizenöt év óta szakadatlanul, jó időben, rossz időben. A nótát már unja mindenki halálig a lemeze rég elkopott, de csak nyaggatják tovább pihenés nélkül, nem félve unalomtól nem szégyenkezve saját ötlettelenségük miatt...

Ezúttal a Szózat udvarán vette kezébe a verkli fogantyúját a liberális politika egykori előharcosa, a magyar szociológiai ponyva irodalom úttörője, Quintus és reszketeg kezekkel nyikorogtatja a kopott öreg gassenhauert. Az idézet pellengérére teszem ki itt néhány mondatát.

"A második, a nagyobb, a megrázóbb eset az, hogy holnap, vasárnap Ben Blumenthal Vígszínházában B. Hatvany Lajos destruktív pesti hausregimentje, a Nyugat újjá szervezett tábora, egy Osvát Ernő nevű destruktív író 25, 50, vagy 100 éves (mindegy), jubileumát síppal-dobbal, nádi hegedűvel ünnepli."

"Előbb Ady, most Babits Mihály az, akit (a nyugatos irány) megtévesztett. Most őt is a destrukció mocsarai felé vezeti ez a lidércfény, mint ahogyan belevitt másokat is, akiknek nevét fájdalommal olvasom Osvát Ernő vasárnapi hódolói között a legvadabb destruktív pesti írók között."

"Megérdemeljük mint a nemzeti és állami életet, kérem alássan, méltóságos haza, ha a nemzeti lélek fojtogatóit nemcsak feltámadni engedjük, hanem ünnepeljük is?"

"Húzom a vészharangot és kitekintek a torony-ablakon."

"Halotti csönd mindenfelé, halotti csönd."

Nem a tartalmukért idézem ezeket a mondatokat, hanem a formájukért, a gyönyörűséges magyarságukért, a ritmikus fogalmazásukért, a bennük oly finoman csengő iróniával elegy honfibúért. Valóban, aki így fogalmaz, mint a kitűnő Quintus, annak joga van irodalmi dolgokba beleszólni. Hiszen ismeretes, hogy erre a legfőbb jogcím az írni nem tudás. Meg a gondolkodni nem akarás. Ez az utóbbi többek között arra is ráviszi az idézett sorok kiváló szerzőjét, hogy Goga Oktáviánt állítsa oda elénk, mint illetékes bírót abban a kérdésben, mi a nemzeti és mi a nem-nemzeti a magyar irodalomban.

*

Ideírom egy régi megfigyelésemet.

Az irodalomban is vannak kérődzők. Csak a rágott eledelt bírják, olyat, amit előttük már mások rágtak meg nyálkásra. Mennél többen rágták, annál nagyobb élvezettel csámcsognak.

*

Quintus cikkének címe: "B. Hatvany regimentje".

Hatvany Lajos írói munkásságát mi egészen másképp értékeljük, mint Quintus és semmi tagadni valót nem találnánk abban, ha bármiféle szoros, vagy kevésbé szoros viszonyban lennénk vele. Csak mint tényt állapítjuk meg, hogy Hatvany Lajos és a Nyugat között valamikor, 10 és egynéhány év előtt volt ugyan szorosabb kapcsolat, de akkor sem olyan értelmű, hogy Hatvany irányította volna a nyugat magatartását bármiféle kérdésben. Ez a viszony azonban már 10 és egynéhány évvel ezelőtt felbomlott és azóta a Nyugat és Hatvany között mindössze az az összeköttetés volt, hogy a Nyugat kiadta Hatvany néhány cikkét, kettőt-hármat 10 év alatt. A Nyugatnak 10 és egynéhány év óta elkövetett bármi bűnéért tehát Hatvanyt nem terheli semminemű felelősség, viszont Hatvanynak semmiféle ténykedését sem lehet a Nyugat számlájára írni.

Ez a tény köztudomású mindenki előtt, aki a mai magyar irodalom dolgaiban némileg tájékozva van. Quintus azonban nem érzi szükségét annak, hogy mikor a mai magyar irodalom dolgaiba ítélkezve beleszól, megszerezze a hozzá való tájékozottságot.

Ezt akartuk csak konstatálni.

-