Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 10. szám · / · Figyelő

Schöpflin Aladár: Szidike
Tersánszky J. Jenő bohósága

Boldog fiatal koromban láttam én is éjjeli kávéházban, hajnal felé, muzsikus cigányokat szapora szívű veszekedés közben osztozkodni az esti tányérozás jövedelmén, hallottam cigányasszonyok rikácsoló veszekedését a ferencvárosi utcán. Pici kis rések voltak ezek az esetek, némi bepillantást engedtek egy furcsa, elkülönbözött életet élő nép-foszlány életébe és karakterébe, amelyről az emberek alig tudnak valamit, pedig minduntalan bele botlanak. Tersányszky éles reflektor-sugárral világít be ebbe a homályos zugba és arcok bontakoznak ki homályából jellegzetes vonásokká. Általános emberi szenvedélyek és szenvedések specifikusan módosult változatai játszódnak le, - ezentúl ismerni fogjuk a körülöttünk folyó életnek ezt a különleges kis körét, amelyről eddig semmit se tudtunk.

Tersánszky a kisváros társadalmi cirkulusain kívül élő emberek specialistája. A Kakukk Marciban revelálta azt az egész emberréteget, amely még a proletáriátusnak is alatta él: a fél és egész koldusokat, jobb napokat látott züllőket, a piac hulladékaiból éldegélő ember-verebeket, mindenféle bukottjait az életnek a háttérben sziluettben megmutatta a cigánybandát is. Kis színdarabjában ezt a hátteret veti előre, a Kakukk Marci világának néhány alakját teszi háttérül és tolla alól szinte önkénytelen bőséggel ömlik ki a szerves kép. a muzsikus cigányok és a körülöttük sűrűsödő levegő. Néhány elsőrendű írói látással felvázolt alak, mindenek portré szerűen éles a kontúrja, pontosan megkülönböztethetők az arcvonásai s mindennek megvan az életében gyökerező szava járása. Mint az élet egy kis darabkájának ábrázolása ez az igénytelen, szokatlan írói ökonómiával, sőt csaknem fukar takarékossággal megírt darab a legjobban közé tartozik, amiket tíz év óta magyar színpadon láttunk. Nincs egy henye szava, minden gesztusának van oka, célja és értelme. Ez mind eredeti leleménye az írónak, nincs egy alakja, egy jelenete sem, amely irodalmi avagy színpadi konvencióból született, - Tersánszky minden egyéb tulajdonságán kívül felfedező is. Amit pedig lát, az humorosan látja, jobban mondva: egyszerűen csak engedi, hogy anyagának eredendő humora érvényesüljön. Darabjában semmi sincs a vígjáték-csinálók humorisztikus mesterkedéséből, sem élcelődéséből, mint minden egyebe, a humora is teljesen anyagszerű. Annál ízesebb és mulatságosabb a darab, mennél kevésbé rí le róla a nevettető szándék. Ritkán nevettem színházban olyan mellékíz nélküli jókedvvel, mint a Szidike egyszerű jelenetein. Ha ebbe a miliőbe az író csak valamivel erőteljesebb drámát vitt volna, ez volna az utolsó tíz esztendő legjobb magyar vígjátéka.

A Magyar Színház nagyon becsületes, jó előadást produkált. Kabos figurája, a korhely végrehajtó a kis genreben hiánytalan színészi alakítás, a szerep minden kis részletét épp úgy kihozza, mint fő karaktervonásait. Élő embert ad Vaszary Piroska, ez az egészen kivételes színésznő-specialista is: egy kis epizód-alakban jellemző erővel teli játékot produkál. Nincs ma magyar színpadon hozzá hasonló humoros őstehetség. Gere Zsigmond, Simon Marcsa, Körmendy, Zala Karola, Roth Klári, Réthay mind adnak a maguk művészetéből valamit az előadásnak is, minden alaknak megvan a maga levegője is, minden alaknak megvan a maga levegője s az egész összjáték kitűnően van összehangolva. Vágó Béla rendezése e tekintetben minden elismerést megérdemel.