Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 6. szám · / · Figyelő

Braun Róbert: Ballag Aladár: XII. Károly és a Svédek átvonulása Magyarországon 1709-15.

Bp.: Magyar Tudományos Akadémia 1922.

446. l. Ára 400 K.

XII. Károly Gusztáv Adolf mellett legismertebb a svéd királyok között. Ha egyes emberek döntően irányíthatják nemzetek sorsát, elmondhatni, hogy általa szűnt meg Svédország Európa vezető hatalmai közé tarozni. E zabolátlan, romantikus király hírét nagyban növelte Európa szerte Voltaire által megirt életrajza. Volaire-t mint történetírót a maga kora legnagyobbnak tartotta, Bossuet méltó utódának, a későbbi kor azonban legnagyobb kicsinyléssel szólt a felvilágosodottság e nagy előharcosáról. Voltaire mai újból való értékelése azonban azt mutatja, hogy mi sem tévesebb, mint őt afféle Büchner fajtájú sekélyes szabad gondolkozónak föltüntetni. Meg kell állapítanunk, hogy Ballagitól s távol áll e gondolat, amikor XII. Károly életrajzírói között Voltaire-ről beszél.

Nagyon természetes, hogy a svéd tudatban él legelevenebben XII. Károly alakja. Ott áll szobra Stockholmban, talapzatán Tegnér felejthetetlen négy sorával, amely hűen fejezi ki azt a csodálatot, amelyet egy nép nagyjai iránt érez, még akkor is, mint Ballag megjegyzi, ha nyomukban pusztulás és szegénység jár.

Amikor pedig Strindberg a legdacosabban akart szembeszállni a közvéleménnyel. XII. Károlyt választotta ki erre a Svanska öden och äfventyr c. m.-ben, amelyben vérig sérti a svéd nemzeti érzést. Egyik szereplő (XII. Károly német udvari orvosa) azt mondja, hogy ura vér szerint tiszta német, de jellemét és szerepét illetőleg határozottan svéd volt. Mert miféle nép a svéd? Amikor a néptörzsek vándorolni kezdtek, a tehetségesebbek délen kerestek hazát, a hitványabbak pedig északra szorultak. Onnan időről-időre kitörtek rabló barlangjaikból és végig pusztították a civilizált világot a gótok és longobárdok, majd a svédek, egyszer a harmincéves háború idején aztán pedig XII. Károly a maga csapatával.

A svédek nagy többsége természetesen másként vélekedik történelmük e legendássá vált alakjáról, aki különféle abnormitásai dacára is a legtisztább képviselője volt az isteni jogon uralkodó abszolutisztikus fejedelemnek, aki előtt pénz, veszély, családi és nemzeti érdek háttérbe szorult a becsület és méltóság kérdésével szemben. Féktelen temperamentum, akinek ideálja az úri, a fejedelmi becsület, a maga bonyolult etikett szabályaival és elsőbbségi igényeivel minden más élő emberrel szemben.

Alattvalói közül sokan úgy érezhetek iránta, amint Strindberg mondatja az udvari orvossal: "Szerettem ezt az embert, amint a kutya szereti gazdáját, akinél védelmet és táplálékot talál, de gyűlöltem is, amint a kutya gyűlöli gazdáját, akinek átadta akaratát, szabadságát."

Ballag e műve a világtörténelem egy érdekes epizódját világítja meg. Szorgalmasan, a világ mindenféle levéltáraiból gyűjtött adatokkal és a világtörténelmi összefüggések pontos ismeretével világítja meg, hogy XII. Károly miért maradt oly hosszú ideig, hatodfél évig Törökországban, hogy milyen volt a viszony közte és Rákóczi Ferenc között, hogy milyen volt pontos útja neki és hadseregének Magyarországon át és hogy miért ment külön úton ő és serege. Megtudjuk, hogy XII. Károly lovaglása csak Bécsben kezdődött meg, mert a hagyomány ellenében a tényállás az, hogy Magyarországon át postakocsin utazott. Azonban a sebesült lábú királynak Bécsű Stralsund közötti lovaglása mégis oly teljesítmény, amely még trenírozott versenylovon is becsületére válnék bármely mai lovassági tisztnek.

E könyv magyar történelmi szempontból is igen fontos, mert tele van becses kultúrtörténeti adatokkal. Megtudjuk, hogy volt szervezve a posta és hogy élelmezték a katonaságot, hogy mily szerepe volt már akkor is a zsidó hadsereg szállítóknak. A magyarországi protestánsok, akik a Rákóczi-féle fölkelés leveretése után érezték, hogy teljesen ki vannak szolgáltatva a Habsburgoknak, féltő aggódással kísérték a svédek sorsát Törökországban és minden úton-módon rá akarták venni a svéd királyt, hogy vesse latba érdekükben hatalmát. A protestáns vármegyék, de legkivált az erdélyi szászok tejbe-vajba szerették volna füröszteni átvonuló hitsorsaikat.

Ballag e könyvében csodálatos elevenséggel áll előttünk XII. Károly. Helyesebben szólva, nem áll, hanem él, mozog, cselekszik. Az író a történész lelkiismeretességével gyűjtötte össze mindazokat az adatokat, melyek XII. Károly életének e nevezetes epizódjára vonatkoznak és rontotta le mindazokat a legendák, amelyek körülötte keletkeztek - bár nézetünk szerint e legendák szervesen tartoznak hozzá ahhoz, akire vonatkoznak és történeti szempontból épp oly fontosak, mint a valósággal megtörtént események, mert a képzelt, de valóknak vélt tettek épp úgy hatnak az utókor képzeletére és elhatározására, mint a valóban történtek. De Ballag egyúttal azzal a rekonstruáló képzelőtehetséggel ír, amely nélkül nincs igazi történetarás. Úgy állítja elénk hősét, hogy a legendáktól megfosztva is nagyobbnak, érdekesebbnek, emberibbnek látjuk, mint ezelőtt. Aki erre képes, az nem csupán tudós, hanem művész is.

Pedig ha Ballagi könyvét még oly gondosan is analizáljuk, úgyszólván elvész kezeink között annak nyitja, hogy mivel éri el ezt a hatást. Mert szinte precíziós mérlegre tesz minden adatot, amellyel operál, eleve lemond arról, hogy az adatok közti hézagokat önkényes kombinációval töltse ki és sohasem tűnteti föl ténynek azt, ami csupán valószínűség. És adatai mégsem maradnak soha sem holtak. Ennek magyarázata az, hogy egyrészt tudása, másrészt az eseményeknek bizonyos magaslatból való tekintése arra képesíti, hogy a legszárazabb adatot is szervesen illessze bele a maga természetes, azt megillető környezetébe. Lüktető, élénk előadása és temperamentuma megelevenít mindent, amihez hozzányúl.

több mint húsz éve, hogy e sorok írója ötödfél éven át szinte naponta hallgatta Ballag egyetemi előadásait, a legélvezetesebbeket és legelmozdítóbbakat, amelyeket a Budapesti egyetemen hallgatott. Ezeket elevenítette föl emlékezetében e könyv. És csupán azt kell sajnálnia, hogy Ballagi jelentéktelen okokból eredő polémiák miatt érdeklődésétől és tehetségétől távol eső tárgyakra annyiszor és oly sok időt pazarolt, ahelyett hogy képességeihez méltóbb feladatokra vállalkozott volna. Hogy az ily vállalkozás mily sikerrel járna, azt e könyv eléggé bizonyítja.

Végül meg kell említenünk e mű részletes és pontos tárgymutatóját, amely a használhatóságot jelentékenyen előmozdítja.