Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 5. szám · / · Figyelő · / · A magyar ritmus problémájához

A magyar ritmus problémájához
I. Gábor Ignác:

Egy világosan feltett kérdés - egy világosan megadott felelet - lám milyen messze előre röpítette a magyar ritmus problémáját, oda, ahova az egyenes útról minduntalan elcsatangoló és aprólékos részlet kérdésekben meg-megbotló teoretikus viták évek óta nem bírták eljutatni.

Múltkori cikkemben azt mondottam:

"Ne ritmikai meghatározásokat keressünk, hanem a ritmust. A kérdés egyszerűen és világosan megformulázva ez: melyik szótagra kell a ritmikai súlyt tenni, mikor az ilyen, (súlytalan kezdetű) verssort ütemezzük? Úgy kell-e ütemezni, mint Négyessy és hívei tanítják:

Egy némber, egy özvegy, egy hősködő asszony.
Vagy úgy, ahogy én érzem és hirdetem:
Egy némber, egy özvegy, egy hősködő asszony.

Ezen fordul meg az egész probléma...Hogy aztán azt a sorkezdő súlytalan szócskát ritmikailag minek fogjuk fel vagy minek nevezzük, ütem előzőnek-e, vagy elő ütemnek, súlytalan kezdetnek vagy a "góc" előtti súlytalannak ,az a dolog lényegére közömbös."

Erre a világos kérdésre Babits világos feleletet adott:

"Hogy teljesen színt vallja, a Gábor próbasorát:

Egy némber, egy özvegy, egy hősködő asszony,

egészen úgy skandálom, mint Gábor (ahogyan e sor anapaestusi képletet mutat) s biztos vagyok, hogy Arany is úgy skandálta. De nem hiszem, hogy ez már eo ipso Gábor elméletének hívei közé avatna. Talán mégsem mindegy, hogy a súlytalan kezdetet ütem előzőnek, vagy az ütem részének fogjuk-e föl?"

Megállapíthatjuk tehát, hogy a ritmus kérdésében Babitssal teljesen egyetértünk, Babits is úgy skandálja verset, mint én. Csak a ritmikai elhatározásban van köztünk eltérés: Babits a sorkezdő, súlytalant is az ütemhez tartozónak tekinti és úgy képzeli el az ütemet, hogy a súlytalanok ilyenkor az ütem belsejében lévő ictus köré csoportosulnak. Én pedig az ütemet (mint ereszkedő ütemet) az ictusnál kezdem és az ictus előtt álló súlytalant ütem előzőnek fogom fel. Magát a verset azonban - ismétlem - mindketten egyformán ritmizáljuk, mert mindketten az értelmi hangsúlyokra tesszük a ritmikai súlyt.

Azokkal szemben tehát, akik - mint Négyessy - az értelmi hangsúlyt a sorkezdő súlytalan "versnyomatékával" akarják elhallgatni és akik törik-szakad mindig azzal, hogy ez az ütemezés a vers értelmét mennyire eltorzítja, mert - úgy mondják - "a versben a ritmus az úr, az értelem engedelmesen meghátrál" (Tolnai: Magyar Nyelv 1921. szept.) - ezekkel a metrikusokkal szemben tehát a ritmus kérdésében Babits is ott áll velem egy harcvonalban.

És ez a tudat nekem erőt ad és bátorságot.