Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 2. szám

Szép Ernő: Homály

Koldus

Pénzhamisító

Pénzhamisító felesége

Zsebmetsző

Kisleány

Koldus (az asztal előtt ül tolószékben, úgy, hogy bal profilját mutatja a nézőknek. A botja s szék karjához van támasztva. Az asztalon kis kép petróleum lámpa ég, nem szükséges, hogy a koldus szobájából többet is lássunk, a darabot függönyök között lehet játszani. A koldus vacsorázik, olyan edényből kosztol, amilyenben főzeléket feltéttel hozatnak a kocsmából. Az edény mellett egy krigli sör az asztalon, csak félig van már a krigliben a sör. Az asztal különben teli van papírpénzzel. Az asztal közepén egy kis kazal olvasatlan papírpénz, két-három sor megolvasott pénzcsomó van az asztalon, a többi most olvassa ki a)

Kisleány: (vagy tízesztendős. Mezítlábas. Boglyas. Háttal ül a nézőknek. Egymásra rakja a papírokat, hangosan számolva, elmerülve) Harminchat, harminchét, harmincnyolc, harminckilenc, negyven.

Koldus: (figyeli a pénz olvasást evés közben, iszik egy korty sört. Azután tovább eszik, a kenyérdarabokat csak úgy kézzel a főzelékbe mártogatja, aztán bekapja. Csámcsog és szuszog. A koldusnak bal lába és bal keze hűdött. Bal kezét csak alig hogy mozgatja.)

Kisleány: Negyvenegy, negyvenkettő... (Fölemeli, kisimítja azt a papírpénzt, a többi fölé teszi) negyvennégy, negy...

Koldus: (mérgesen) Negyvenhárom!

Kisleány: Negyvenöt, (Megrázza a fejét) negyvenhárom, negyvennégy, (Fáradt sóhajjal) negyvenöt, negyvenhat, negyvenhét, c,c, (A lámpához tartja a pénzt) nézze ez is hogy szét van szakadva.

Koldus: Tedd oda félre, majd megragasztod. (Iszik.)

Kisleány: (félreteszi ezt a papírt, tovább olvassa a többit) Negyvenhét, negyvennyolc, negyvenkilenc, ötven. Ötvenegy... (Olvas, rakja a pénzt.)

Koldus: A rossz nyavalya pusztítsa el, hogy micsoda szakadt pénzeket adnak a kalapomba. Én bajlódjak nekik a pénzzel. A rossz nyavalya pusztítsa el őket. Mióta engedélyes koldus vagyok, még ilyen cudar világot nem láttam. Ezt merik a kalapba adni, ezt a szemetet. Ezt merik pénznek nevezni. A rossz nyavalya.

Kisleány: Ne beszéljen már, mindig összezavar. Hatvanhárom, hatvannégy...

Koldus: Ne hallgass ide. Azt hiszed neked beszélek, taknyos? (Mellére üt.) Magamnak beszélek. Vigyázz a pénzemmel. (Iszik.)

Kisleány: Hatvankilenc, hetven. Hetvenegy, hetvenkettő...

Koldus: Igen, azelőtt aki volt, az a szép bronzpénz, az pénz. Meg az a gyönyörű fényes nikli, az pénz. Ez a piszkos papír? Hő? Két korona! A rossz nyavalya. Mit ér ma egy két koronás? Ezért kell nekem olyan szomorú pofát csinálni az előtt a pasas előtt. Még jó, hogy tükör nincs olyankor előttem, hogy nem látom magamat. (Iszik.)

Kisleány: Nyolcvanhat, nyolcvanhét, nyolcvannyolc...

Koldus: Rossz nyavalya pusztítsa el azokat az urakat, akik a szép nők után mennek. Azok engem nem látnak, azok csak a szép nők után nyújtogatják az orrukat. Rossz nyavalya azokat a szép nőket! (Megmarkolja a botot.) Szeretnék a bottal egy jót rájuk húzni!

Kisleány: Kilencvenhat, kilencvenhét, kilencvennyolc, kilencvenkilenc, száz. (Nagy sóhajjal.) Jaaaj. Leesek a lábamról.

Koldus: Tovább, tovább!

Kisleány: (tovább olvas, új csomót kezd) Egy, kettő, három...

Koldus: Meg azokra, akik ott sietnek aztán nem tesznek semmit a kalapba. Hová sietnek, a rossz nyavalya a lábukat! Hogy nem bírnak ott felbukni! Az ember majd elalszik sokszor, aztán jönnek, aztán az ember kinyitja a szemét, szent pofát csinál nekik, hát kérem valami tönkre ment ember jön, nahát attól várhatom, hogy a kalapomba tegyen. Inkább kivenne belőle. Látom, hogy les bele a kalapba némelyik ilyen döglött úri ember. Még én kéregetek ott az utcán köztük! Még jönnek rongyosok, akik adnak is a kalapba. Micsoda szemtelenség! A rossz nyavalya (iszik.)

Kislány: Tizenkilenc, húsz, huszonegy, huszonkettő...

Koldus: Hej, de utálom azokat, akik válogatják az aprót. Ott áll kérem és válogatja a koronát. Mintha azt a százkoronást nem lehetne leadni a kalapba. Jó volna, ha a szemem harapófogó volna, hogy kihúzhatnám azt a százkoronást, mikor odanézek. És kérem, még elvárnák, hogy hálálkodjak azért a koronáért. A rossz nyavalya, (Nevet) azért teszem magam némának. Csak így csinálok mindig, mint a királyok. (Hajtogatja a fejét.) Csak hajtogatom a fejem. A rossz nyavalya. Hát azokat hogy utálom, akik gondolkoznak az utcán. A földet nézik kérem fúrt, hiába hajbókol az ember feje nekik. Mit nézik azt a járdát. Mit gondolnak, miért vannak a világon? Nem látják, hogy ott ülök a kalappal? Nem hallják a kisleányt? Te, Lola, hogy is kéregetünk? Dalold el csak!

Kisleány: Tessék? Szabad kérnem szegény tehetetlen bénának, szabad kérnem... (Tovább olvassa a pénzt.)

Koldus: (gúnyosan utánozza) Szabad kérnem. Rossz nyavalya. Még a fákat is utálom ott a járdába, akik oda vannak ültetve. Kérem hullatják azt a rongy leveleket, az kérem nem pénzt! Sokszor a kalapba esik az a rozsdás falevél. Papírpénz kell abba a kalapba, nem falevél kérem! (Öklével az asztalra sújt.) Pénz kérem! Legalább két koronások nőnének azon a fán. Mit érünk a falevéllel?! Rossz nyavalya, (Fölemeli a poharat, megnézi. Üres.) Eredj csak, Lola, eredj le a vendéglőbe, adjanak még egy vágást. (Odaadja neki a poharat.) Vigyél el huszonnégy koronát. Várj. (Elődűl, az olvasatlan pénzből a kis leány kezébe számolja a pénzt.) Ne, ne, ne, ne, húsz, huszonnégy. Rossz nyavalya ezt a világot, huszonnégy korona egy vágás! Vigyázz, szódavizet ne spricceljenek bele a sörbe. Mond meg a csaposnak, Lojzi bácsinak lesz a sör, ennek a szegény tehetetlennek. Eredj.

Kisleány: (elmegy balra.)

Koldus: (egy falat kenyeret márt az edényben. Megnézi. Belenéz az edénybe. Megint megmártja a kenyeret és bekapja) Elfogyott ez a finom kelkáposzta. Úgy elszomorodok, mikor megettem a vacsorát! Miért nem lehet az embernek mindig enni. (Csámcsog) Úgy volna jó, ha reggeltől estig mindig enne az ember, aztán egész éjszaka is álmában mártogatnák a kelkáposztát. Meg a pecsenye szaftokat. (Sóhajt) Csak ne kóstálna olyan sok pénzbe az embernek a kosztja. (Jobb kezével megsimogatja a megolvasott pénzcsomókat) Oda kell adni az én szegény kis báránykáimat a kifőzésbe az asszonynak. Rossz nyavalya. (Gyöngéd nyögéssel simogatja a pénzt.) Drága szép pénzecském! (Zaj hallatszik, olyan, mintha az ablakot a szél becsapná. A koldus ijedten néz az ajtó felé, meg jobbra, mintha az ablak felé nézne. Jobb kezét ráteszi az olvasatlan pénzcsomóra. Nézeget az ablak felé, hallgatózik.) Pssz. Pssz. (Lesrófolja a lámpát. Rögtön vissza teszi a kezét a pénzre. Suttogó hangon.) Meg ne lásson valaki drága pénzecskéim. Jaj, csak meg ne lássanak. (Kezével takargatja a pénzcsomókat.) Css, ne mozduljatok, ne sírjatok, ne nevessetek, hallgassatok szépen. Édes kicsi gyermekeim. (Egy párszor a szájához visz egy-egy marék papírpénzt és megcsókolgatja.) Aranyos pillangócskáim, tente, csak aludjatok. (Fejét hátraejti, keze egyre lassabban babrál a pénz között, végre mozdulatlan lesz a keze.)

(Balról bejönnek lassan egymás után a Zsebmetsző, a Pénzhamisító, a Pénzhamisító felesége. Lábujjhegyen jönnek. A koldus összerázkódik, kinyitja a szemét. Jobb keze azonnal az asztalon van. Egyik pénzcsomót a másik után takargatja. A zsebmetsző megkerüli a koldust, közben szétnéz a szobában. A pénzhamisító és zsebmetsző után megy, ő is megkerüli az asztalt és ő is szétnéz. A pénzhamisító a felesége ahogy bejött, megáll balra az asztaltól és a pénzt nézi előredűlve. Kinyújtja a karját a pénz felé.)

Pénzhamisító felesége: Jaaaj! (Tovább nyújtja a karját, tovább nézi a pénzt)

Koldus: (nyöszörögve nézi a pénzhamisító feleségét, aztán a két férfit nézi, hogy mit akarnak) Mit akarnak itt? Mit akarnak tőlem?

Pénzhamisító: (megáll az asztal előtt, a koldus felé fordulva. Mély hangon, komoran beszél) Szomszéd úr, mink egy kis pénzért jöttünk.

Zsebmetsző: (tovább sétálva a szobába, bal kezével hátrafelé kanyarító gesztust tesz. Vidám hangon) Pénzért!

Pénzhamisító felesége: (sírós hangon) Pénzért. (Le-leereszti a karját, s megint nyújtogatja a pénz felé.)

Koldus: (reszketve) Pénzért?

Pénzhamisító: Szomszéd úr, nekem egy kis kölcsönpénz kellene.

Pénzhamisító felesége: (nyújtja a karját) Pénz! (Leengedi a karját, s aztán hol az urára, hol a koldusra néz).

Zsebmetsző: (fölnyerít a plafon felé) Kölcsön!

Koldus: (nehezen nevet) Magának szomszéd, mint pénzhamisítónak, hogy kéne magának pénz? Pénzhamisítónak van pénze! Kinek legyen pénze?

Pénzhamisító felesége: (sírósan) Nincs pénz, nincs?

Pénzhamisító: Tudja jól, szomszéd, hogy én most jöttem haza. Tudja, hogy én egy esztendeig a börtönben voltam most az ötszáz koronás hamisítás ügyemben. Tudja, hogy az én ötszáz koronásaimat mind elkobozták. Nekem most egy krajcár pénz nincs a házamnál.

Zsebmetsző: (tánclépésekben sétál körbe. Énekelni kezd)

Ha van pénzem, megyek a bálba,
Ha nincs pénzem, fekszek az ágyba...

Pénzhamisító felesége: (az asztal felé néz, csóválja a fejét) Jaaaaj!

Zsebmetsző: (füttyent egyet, aztán dúdolva jár körbe tánclépésekkel.)

Pénzhamisító: Nekem most kell egy összeg, hogy én megint munkához tudjak fogni. Tudja, hogy megtalálták a kőlapomat, elvitték. Elvitték a vésőmet, cirklimet, festékemet, hengeremet, mindent elvittek.

Pénzhamisító felesége: (eltakarja arcát két kezével, lógatja fejét) Mindent, mindent!

Zsebmetsző: (az asztal mögött sétál, egyet szökell, csettint az ujjával. Énekel)

Mindegy, mindegy, mindegy nékem

ha van pénzem vagy ha nincsen. (Halkan fütyörészve tovább sétál)

Pénzhamisító: (mozdulatlanul áll egy helyen, mereven nézi a koldust, úgy beszél mindig hozzá) Nekem egy összeg pénz kell. Kőlap, festékek, papír, minden. Én, mint litográfus szakmunkás vagyok, én a hengerelést, festést végzem a pénzhamisító szakmánál, tudja, hogy nekem kell egy rajzoló is, az is költség nekem, annak a rajzolónak pénzt kell adni.

Pénzhamisító felesége: Pénzt, pénzt! (Az asztal felé nyúlkál,)

Koldus: (nyög, a kezével elhárítja az asszony kezét) Na, na, na.

Zsebmetsző: (énekel)

A pénz, pénz, pénz az elemem.

A szerelem, a szerelem (olyan gesztusokat tesz, mint a tenoristák, ágaskodik)

Pénzhamisító: Nekem két hónap kell az előkészülethez. Két hónap múlva lesz új pénzem, akkor jön a forgalomba hozatal, akkor lábra állottam, akkor mindjárt azonnal visszaadom magának is a kölcsönt szomszéd úr.

Pénzhamisító felesége (édesded, sírós hangon) Szomszéd úr!

Zsebmetsző: (tréfásan nyújtva hangját, sarkán körbefordulva) Szomszéd úr?

Koldus: Miféle kölcsönt? Én nem adtam kölcsönt magának.

Pénzhamisító felesége: (karjait felnyújtja) Jaaj!

Zsebmetsző: (megáll az asztal mögött, vigyorog, grimaszokat vág a koldus felé. Aztán lehúzza az orrát, a kezével és kidugja a nyelvét, aztán a jobb fülét fogja meg és jobbra húzza nyelvét, aztán a bal fülét fogja meg és balra húzza a nyelvét, aztán az ádámcsutkáját fogja meg és visszahúzza a szájába a nyelvét.)

Pénzhamisító: (míg a zsebmetsző bolondozik) Szomszéd úr, én nem csapom be magát, én az állami pénzzel fogok fizetni, nem a sajátkezű pénzemmel. Én igaz ember vagyok.

Koldus: (csavarja a fejét) Nincs, nincs, nincs, nincs.

Pénzhamisító: bizony isten, megadom.

Pénzhamisító felesége: (két kezét össze kulcsolva a koldus felé nyújtja.)

Koldus: (nyöszörög, csavarja a fejét.)

Pénzhamisító: Nézze, elhoztam a sógoromat, a zsebmetszőt, ő jótáll értem.

Zsebmetsző: (odalibeg a koldus elé, megáll pukedlizve, nadrágját kétfelől megcsípve, mint a bohóc szokta. Kissé balra áll a koldustól és bal profilt mutat) Lojzi bácsi, én mint elismert zsebművész kijelentem, hogy az én Zsiga sógorom fizetni fog. Ha megint lebukna az ötszáz koronással, akkor sincs baj, mert akkor itt vagyok én, (mutató ujját nagy ívvel a mellére teszi. Egyik lábujjhegyről a másikra billen beszélés közben) a híres Vasúti Jóska, én kifizetem érte az adósságot három hónap múlva. Nekem jelenleg most nincs pénzem, kórházban feküdtem, mindent fölettem, amim volt, most megyek külföldi túrára, három hónap múlva megjövök, ha Zsiga nem tudja megfizetni a pénzt, én megfizetem.

Pénzhamisító: Tízezer korona kell.

Pénzhamisító felesége: (kezét nyújtva) Az isten áldja meg!

Zsebmetsző: Hát kérem Lojzi bácsi, csak nyúljon be abba a belső zsebbe, elő azt a rongy tízezer koronát, adja oda az én szegény Zsiga sógoromnak.

Koldus: Nincs itt pénz, nincs.

Pénzhamisító felesége: Jaj, dehogy nincs.(Odakap az asztal felé.)

Koldus: (nyöszörögve nyúlkál a pénzcsomókhoz) Ne, ne, ne!

Zsebmetsző: (megfogja a vállát a koldusnak) Lojzi bácsi, én holnap utazok Csehszlovákiába. Tudja, hogy Vasúti Jóska nem dolgozik idebent az országban. Tudja, hogy én milyen biztos zsebművész vagyok. Tudja, hogy nekem aranyozott kezem van. (Leveszi a kezét a koldus válláról, a szeme elé tartja.) Ez az a kéz. Aranyozott kéz. (forgatja a koldus szeme előtt a kezét, mutató és közép ujját előre tartva) Tudja, hogy én tizenkét éves koromban, mikor kitanultam, ki tudtam venni a bukszát a télirokknak a belső zsebéből a fogason, a télirokkra tizenkét csengő volt felvarrva, egy se mukkant, mikor én azt a bukszát kivettem a zsebből. Csuda ez a kéz. Evvel a kézzel megyek én most túrára Csehszlovákiába. Ott a jó szokol. Én még nem buktam le egyszer se mióta dolgozom, Lojzi bácsi. Hátsó zsebre járok én, Lojzi bácsi. Aranyozott kezem van nekem. (Megrázza a vállát a koldusnak) Itt lesz a pénz három hónapon belül. Adja azt a pénzt Lojzi bácsi.

Pénzhamisító felesége. Istenem, Istenem!

Pénzhamisító: Úgy szeretnék már dolgozni. Lopom a napot, a család meg éhezik.

Pénzhamisító felesége. Beteg lett a kisebbik gyerekem.

Zsebmetsző: Én nem tudom ezt a családot segélyezni. Én segélyezném. Én mindenkit szoktam segélyezni. kollégákat is, ha lebuknak, családjukat segélyezem. Most kölcsön kell az én sógoroméknak. (Nagyot ránt a koldus vállán, bekiált a fülébe) hallja!

Pénzhamisító: Elsején kidobnak a lakásból.

Pénzhamisító felesége: (letérdel, a koldus felé nyújtja összetett kezeit) Az én kicsi lányomat úgy hívják: Margitka. El van az a kicsi pondróm hervadva, mint a levél, mert nem tudok neki kávét adni. Még a foga is elvan hervadva. Négy esztendős a kis ártatlanom és minden foga lyukas már neki. Egy ilyen kicsi lánygyermek, hogy az szenvedjen a fogaival, hát hallottak már olyat?!

Koldus: (elfordítja a fejét.)

Zsebmetsző: (nevetve tarkón vágja a koldust és mutató újával az asszonyra mutat) Oda figyelj!

Koldus: Haa! (Odanéz a pénzhamisító feleségére.)

Pénzhamisító: Fiamat úgy hívjuk: Pistu. Cipőt kell a lábára venni, mert már nem tud iskolába menni. Nem akarom, hogy elmaradjon az iskolából, azt nem akarom.

Pénzhamisító felesége. (térdein egy lépést csúszik a koldus felé) Nincs semmi alsó ruhájuk az én kis férgeimnek. Pucérok lesznek télire. Már mindenem felszabtam nekik ingre, bugyogóra, (Ráncigálja a szoknyáját) nincs a testemen ing, csak ez a szoknyám van! (Sir.) Egész nyáron paréjt főztem nekik, meg dinnyehéjat adtam nekik, azt ették. Kolerát ettek!

Zsebmetsző: (felüti az állát a koldusnak és az asszony felé bök) Hallod?

Pénzhamisító: Olyan az én fejem, mintha ólom főne benne. Olyan meleg. (Lehajtja a fejét.)

Pénzhamisító felesége: (még egy lépést csúszik előre a koldus felé) Ha meghal az én kicsi Margitkám, el se bírjuk temetni. Egy rongyos gyerek temetés belejön máma négyezer koronába. Ki fogja azt a szegény kis gyereket eltemetni? Maga talán eltemeti, mint saját kis gyerekét?

Zsebmetsző: (ugrik egyet, jobb kezével balkönyökét felüti, a bal kezével pofon üti magát, egy pillanatig mintha erősen gondolkozna) Hm!?

Pénzhamisító (lehajtott fejjel) Az én gyermekemet én akarom eltemetni. Az az én kötelességem.

Koldus: (erőlködik, mintha föl akarna kelni a székből) Hagyjatok békét nekem. Semmi közöm hozzátok.

Zsebmetsző: (a szájára csak a koldusnak) Css!

Koldus: (vinnyog.)

Zsebmetsző: (gúnyosan utánozza vinnyogást.)

Pénzhamisító felesége: (még közelebb csúszik a térdén a koldushoz, magasra kapkodja összekulcsolt kezeit, szenvedélyes, magas hangon) Áldjon meg meleg jóságos Teremtő téged, te jó ember a te jóságodért. Áldjon meg meleg napsugárral, nevetős álmokkal. Áldjon meg mind nappal, mind éjjel. Áldjon meg. Soha se ember, se vadállat ne bántalmazzon téged, soha, de soha. Édes legyen a gondolat a homlokodban, bársony legyen a kő, mikor leülsz a kőre pihenni.

Zsebmetsző: (Mikor az asszony szavalni kezdett, színészi pózt vet az asszony felé fordulva, fejét hátravágja s a balkezét lengeti az asszony felé, mintegy méltatva őt folytonosan.)

Pénzhamisító felesége: Olyan jó íze legyen a szádban a nyelvednek, mint a lágy kenyérnek. Jönnek, jönnek szép kis gyermekek mind megcsókolják kilincsedet, hogy soha hideg ne legyen a kilincs a te kezednek. A te virágaid télben se hervadnak el a te szemed előtt. Az ég mind kialszik éjszaka, csak te nem leszel sötétben, a te csillagod fennmarad, világít neked utadon a halálnak mélységei felett. (eltakarja két kezébe arcát)

Zsebmetsző: (leszegi fejét, mélyített hanggal) Ámen. (trombitát csinál az ökléből, vékony hangon feltrombitál a magasba. Tratataraa...

Koldus: (csavarja a fejét) Én nem adok pénzt.

Pénzhamisító felesége: ( a koldus térdei elé csúszik. A koldus béna keze felé nyúl nyögdécselve)

Pénzhamisító: Senkim sincs, aki segíthetne rajtam, csak szomszéd úr segíthet.

Koldus: (béna kezével erőlködve megfogja a botot, lóbálja a pénzhamisító felesége felé) Nem mégy? Mit akarsz?

Zsebmetsző: (hízelegve simogatja a koldus fejét.)

Pénzhamisító felesége: Hadd csókoljam azt a szép kezed, az vajas cukros kezed. (Csókolgatja mohón a koldus kezét.) Jaj de jó, egyem az izét!

Zsebmetsző: (a koldus haját elől felhúzva s pödörve) Lojzikám, ne légy már olyan szigorú, drága cicuskám!

Pénzhamisító: Édes, kedves, okos ember.

koldus: (hátrahajtja teljesen a fejét, élvezi az ünneplést) Hehehehe. Hehehehe. (Jobb keze vigyáz közben a pénzre.)

Pénzhamisító: Add ide a pénzt.

Pénzhamisító felesége: Adjál, adjál. (Csókolgatja, simogatja botját, lábát, a szék lábát is.)

Koldus: (nyögve, hangosan) Nem, nem.

Zsebmetsző: (megsimogatja a koldus képét) Lojzikám, mókuskám.

Koldus: Nem adok az én pénzemből!

Pénzhamisító: Nem a tied az a pénz. Nincs ráírva a neved.

Pénzhamisító felesége: (felszökik, két karját az égbe rázza, szenvedélyesen) Hogy fogsz tudni meghalni ezen a boldogtalan földön, ahol semmi jót nem tettél.! Nem foszt tudni meghalni, nem enged a fájdalom aludni!

Zsebmetsző: (barackot ad a koldus feje búbjára. Nyávogva) Lojzi!

Koldus: Nincs pénzem, hagyatok, nincs pénzem.

Pénzhamisító: Mindenki mondhatja, hogy nincs pénze, csak egy koldus nem mondhatja.

Koldus: (nyög, a botot próbálja lóbálni béna kezében és hánykolódik a székben)

Zsebmetsző: (háta mögé állt a koldusnak, átnyúl a fején, megmarkolja az orrát, rázza, becéző nyávogással) jaj, az orrocskája!

Pénzhamisító felesége: (prédikáló, magas hanggal, karjait mozdulatlanul fölfelé tartva) A vizes földben úgy fogsz te fürödni majd, eszednél leszel és a békák beleugranak a szádba és a kígyók a két füledbe fúrják a fejüket és a pondrók megkóstolják a szemedet.

Zsebmetsző: (megfricskázza az orrát a koldusnak) Te, pisze vagy!

Pénzhamisító: Mentsd meg a mi gazdátlan életünket!

Koldus: Nem szeretlek benneteket.

Zsebmetsző: (mutatóujját a koldus arcának szegezi) Lojzi! Lojzi!

Pénzhamisító: Hazudsz! Ne hazudj!

Koldus: (beleverte az arcát a zsebmetsző ujjába. Ki akarja hajtani, mint a legyet)

Zsebmetsző: (nevetgél és tovább macerálja az ujjával)

Pénzhamisító felesége: (az öklét rázza a koldus szeme előtt) Te szerencsés vagy, mert te gutaütött vagy, te elfelejtetted a járkáló szegények nevét, akik nem lehetnek koldusok. Ott járkálnak az utcán előtted, te sose adsz nekik pénzt a kalapból. Te bűnös élet!

Zsebmetsző: (a koldusnak a fülébe dugja a kisujját és ott rázza. nevet)

Pénzhamisító: nekem pénz kell kőlapra, festékre, papírra, mindenre.

Koldus: Jaj, Jaj! (Rázza a fejét, hogy a kisujjtól szabaduljon.)

Pénzhamisító felesége: (belehajol a koldus arcába. Nyomott hangon) Feljelentelek a halálnál!

Pénzhamisító: Adjál, Adjál, Adjál.

Koldus: Nem. Nem. Nem.

Zsebmetsző: (hátulról befogja egy kezével a koldus két szemét) Kakukk!

Pénzhamisító felesége: (odaugrik az asztalhoz, kap a pénz felé) Vegyük el a pénzt!

Koldus: (hánykolódik) Mit akartok, ti adjatok pénzt nekem!

Pénzhamisító felesége: (visszaugrott a koldus elé, körmeit nyújtja elé, mint a vad madár) Híjj, híjj!

Zsebmetsző: (nevet, pofon üti szabad kezével) hallgatsz, te szemtelen!

Koldus: (siránkozva) Mindenki hozzon pénzt nekem.

Pénzhamisító felesége: Te csúnya, beteg dög! Te, te! (fenyegeti karmaival tovább)

Pénzhamisító: (egyet lép a koldus felé) Testvér, testvér, nem emlékszel születésünk napjára?

Zsebmetsző: (füttyent, elugrik a koldustól, a nézőtér felé fordulva egyik lábáról a másikra ugrál, csettintget az ujjával a feje fölött) Ihajla, én csak egy vagabund vagyok, szeretek lumpolni, csuhaaj...

Pénzhamisító felesége: (a koldushoz, előrehajolva) hol a pénzed?

Koldus: (nyöszörög, kezét védőleg tartja maga előtt.)

Zsebmetsző: Pezsgő, szép kaszírnő, cigány, húzd rá! (Ütögeti a tarkóját, megfordul a sarkán)Hajajaaj!

Pénzhamisító: (a koldushoz) Nálad van az ember élete, add ide az ember életét!

Koldus: Az enyém a pénz, az enyém az!

Zsebmetsző: (forgásából felugrik, s a koldus elé pattan. Felugrik előtte kétszer, karjait mint szárnyakat emelgetve) Hü, hü!

Pénzhamisító: ( a koldushoz) Te öngyilkos, te elpusztítod az embert!

Pénzhamisító felesége: Hol az a pénz, a sok pénz?

Koldus: (reszketve nyújtja kezét) Az én pénzem, az én pénzem.

Pénzhamisító felesége: Hol van? Hol van? (Nyúlkál a koldus fejéhez.)

Zsebmetsző: Ez az én rumos, édes vaníliás kis babám! Adj egy puszit! (Lehajol, megkapja a koldus fejét, nagyot cuppant a koldus arcán)

Pénzhamisító: A halottat is meg lehet ríkatni.

Pénzhamisító felesége: Hol az a pénz? (vijjogva hajlik a koldus arcába.)

Zsebmetsző: (kacagva elereszti a koldus fejét) Phű, de ronda vagy. (Köp egyet, megtörli a száját.)

Koldus: Nincs, nincs, nincs.

Pénzhamisító: (egész közel lép a koldushoz) Add ide, te szegény gyermek.

Koldus: Nem adom, nem adom. (Vergődik a székben, nyöszörög alatta a szék.)

Zsebmetsző: (a háta mögé állt a koldusnak, jobb kezével hátrakapja a koldus fejét s tartja, ujjai a koldus homlokán vannak. Lenéz a koldus arcába, összeszorított ajkaival olyan hangot ad, amilyennel a cicát szokták hívni. Felemeli bal kezét a koldus szemei fölé s mutató s közép úját, mint az olló két ágát nyitogatja koldus fölött.

Pénzhamisító felesége: (mutató ujját a koldus homlokának szegezi) A homlokába van a pénz! A homlokába!

Koldus: Nem adok, nem adok. Jaj.

Pénzhamisító felesége: Homlokodba van.

Zsebmetsző: (lefelé nyújtogatja két ujját a koldus szájáig) Hoplá, hoplá!

Pénzhamisító: (nagyon erős hangon) Adni akarsz!

Pénzhamisító felesége: A pofájába van, a hajába van!

Koldus: Nem szabad adni!

Zsebmetsző: (vígan, a szájába nyúlkálva) Allé, changé!

Pénzhamisító. Adni szeretnél!

Pénzhamisító felesége: Eresszetek, megszorítom a nyakát. (Olyan mozdulatot tesz.)

Koldus: Nem tudok adni!

Pénzhamisító felesége: Hadd jöjjön ki a pénz a fejéből! hadd szorítsam ki! (A két kezével átfogja a koldus nyakát, sikolt örömében.)

Zsebmetsző: Ne fáradj Saroltám, majd én, aranyozott kezem van. (Nyúlkál a koldus nyakába, kabátja gallérja alá)

Koldus: (kapkodva, fuldokolva) Fáj a szívem, a szívem! (Szívéhez nyúlkál)

Pénzhamisító felesége: (rázkódik az erőlködéstől) Hol van, hol van?

Pénzhamisító: (a koldus szívének szegezi a mutató úját.) Ahá, a szívében, a szívében!

Koldus: Életem!

Zsebmetsző: (belenyúl az ingén át a koldusnak a keblébe) Pssz, abrakadabra, panamasziva!

Pénzhamisító: (fényes kést húz elő a kabátja felső zsebéből, nyújtja a zsebmetsző felé) Fel kell vágni!

Pénzhamisító felesége: (eleresztette a koldus torkát)

Koldus: A pénzem! (Nyöszörög, fel szeretne kelni a székből)

Zsebmetsző: (vájkál a kezével a koldus inge alatt, feltartja a fejét, skálázni kezd, ment a tenorista) La-ha-ra-la-la-hss...

Pénzhamisító: ( a kezét nyújtja magasan) Jóska!

Pénzhamisító felesége: (egy-egy kurta, heves sikollyal az öklével hátra-hátra taszítja a koldust.)

Koldus: Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj. (Halkan, szinte engedelmesen jajgat)

Zsebmetsző: (nyúl a késért) Ide csak! hamar!

Pénzhamisító feleséges: (Elkapja kést) Én, én, úgy sincs semmi szórakozásom. (sikolt örömében, a kést többször egymásután kéjes hangos lélegzetekkel a koldus kabátjába szúrja felülről.)

Pénzhamisító: (karjait összefonja, egész közel lép a koldushoz)

Koldus: (sírdogál)

Zsebmetsző: Entum, trentum, pax pilentum. (Magasra emeli balkezét, a két kinyújtott ujjával aztán lenyúl a koldus kabátjába, s felhúz egy jó nagy piros szívet, amelyre fehér számjegyekkel 100.000 van írva)

Pénzhamisító felesége: (sikolt örömében és a szív felé kapkod.)

Zsebmetsző: (lóbálja a feje fölött a szívet, lábujjhegyen ugrálva eltűnik hátul az asztal mögötti sötétségben egy hosszú tréfás kukorékolással.)

Pénzhamisító felesége: (örömében sikoltozva utána fut a zsebmetszőnek a kést magasan jártatva fej felett, eltűnik.)

Pénzhamisító: (keresztbefont karokkal, lehajtott fejjel utánuk sétál, eltűnik.)

Koldus: (nyög nehezeket egyedül maradva, s két karjával a távollévők ellen védi magát)

Kisleány: (bejön a sörrel) Ejnye, de sötét van itt! (Az asztalhoz megy, felsrófolja a lámpát)

Koldus: (kinyitja a szemét) Mmm. Mi az, ki az, te.

Kisleány: (leteszi a korsót az asztalra) itt a sör.

Koldus: (nyöszörög, a szíve felé kapkod, nézi a kislányt, a pénzt, a sört. Benyúl a kabátjába, rángatódzik a karja.)

Kisleány: (az olvasatlan pénzcsomóból markol) Mit keres maga?

Koldus: (nyöszörögve) A szívem.

(Függöny.)