Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 24. szám · / · FIGYELŐ

BRAUN RÓBERT: KÖNYV- ÉS METSZETKIÁLLÍTÁS

A Lantos-Rt. díszesen berendezett, Kozma Lajos által tervezett új szalonjában nyílt meg az első oly könyv- és metszetkiállítás, amelyet nem gyűjtők vagy közintézmények rendeztek azért, hogy kincseikkel büszkélkedjenek a közönség előtt, hanem üzletemberek azért, hogy vásárlásra bírják a látogatókat. Ezt jelenti az, hogy végre nálunk is elérte a könyv- és metszetgyűjtés azt a fokot, hogy üzleti vállalkozás alapjául szolgáljon.

A kiállítási terem méretei determinálták a kiállítás jellegét. Ez az intim jellegű helyiség lehetetlenné tette, hogy a kiállítás a tárgyak nagy száma által fárasztóan hasson a szemlélőre és arra kényszerítette a kiállítókat, hogy kevésszámú, igazán reprezentatív műtárgyra szorítkozzanak. Az egész kiállítás változatos, de távolról sem tarka összevisszaság, látszik benne a tervszerű, szigorú önkorlátozás. Vannak régi és új könyvek, régi és új metszetek, régi szép kötések és kéziratok. Az új könyvek között vezetnek a magyar újdonságok, bibliofil kiállításban, a kéziratok pedig kizárólag magyarok.

Az egész kiállításnak különös létjogosultságot ad az, hogy a látogató az igazi könyv- és metszet-valőröket itt együtt találhatja. Az összes igazán szép könyveket produkáló kiadók (Kner, Génius, Amicus és Pantheon) külön vitrinekben állították ki java karácsonyi kiadványaikat, a modern magyar metszeteket pedig Miklós Móricné rendezte el szép kiválogatásban. Úgy az új magyar könyvek, mint a metszetek bizonyítják, hogy minőségben mily óriási haladást tett a magyar grafika. Az az ellenkedély, amely a magyar könyvművészetben a háború előtti néhány évtizedben mutatkozott, véget ért. Kiadóink bizonyítékát szolgáltatják, hogy ők tudják, hogy milyen tipográfia, papír, kötés, illusztráció kellene. Bár a közönség is tudná!

Az új dolgok mellett a régieknek sem kell félniök, hogy nem fognak figyelmet kelteni. Aldus, Elzevir, Plantin remekei tárulnak elénk és a régi német, olasz és németalföldi többi klasszikusa a könyvművészetnek, akiktől még annyit lehet tanulni. Marsiglinek a Dunáról szóló hatalmas hat kötetét kell például megnéznünk, hallatlanul pazar nyomásával, remek metszeteivel, igazi grand papier-jével, hogy a XVIII. század könyvművészetéről képünk legyen. E régi könyvek közt a magyar vonatkozásúak kivételével (egy külön vitrinben vannak az 1711 előtti hungaricumok) csak igazi nemzetközi értékeket találunk.

Emeljük ki ezek közül a remek iniciálés inkunábulumokat (köztük egy szép Josephus Flaviust és egy Gesta Romanorumot), a szebbnél-szebb görög és római auktorokat (ezek közül kiválik egy velencei Horatius és Vergilius kiadás) a reformáció és humanizmus klasszikusait (Erazmus, Melanchton), a XVI. század német fametszetekkel és a XVII. és XVIII. század szép olasz és francia rézmetszetekkel illusztrált műveit. Nem csekély föltűnést fog kelteni a híres Diderot-D'Alembert-féle nagy enciklopédia, amely több mint 20 évig készült és üzletileg fényes vállalkozás volt, mert a kiadóknak tisztán valami kétmillió livre-t jövedelmezett. E műből két példány is van, egy 35 kötetes (12 kötet belőle csupa rézmetszet) fóliós eredeti párisi kiadás és egy néhány évvel később utána nyomott nyolcadrétű svájci kiadás. Szépen van a XIX. sz. is képviselve, bizonyára legszebben a Doré által illusztrált két kötetes Rabelais által. A Studio különszámainak teljes sorozata bizonyára kevés külföldi antikváriumban található.

A szép könyveken kívül tartalmilag érdekes csoportokat is találunk. Itt van a rendkívül gazdag budapesti gyűjtemény (katalógusa sajtó alatt), Széchenyi első kiadásai, régi magyar utazók, régi külföldi utazók Magyarországon stb. Külön kell ezek közül kiemelnünk egy a külföldön (Angliában és Afrikában) nagyon értékelt és itt nagyon arányosan és dúsan képviselt csoportot (illetve egymástól nehezen elkülöníthető több csoportot), az alkémiát, mágiát, régi bányászati és orvosi műveket, köztük a teljes Paracelsust, Albertus Magnust, Margetiust, továbbá Biringucciot (még hozzá két kiadásban, 1540-ből és 1550-ből) stb. A bibliagyűjtők is találnak anyagot, amely érdeklődésükre tarthat számot, valamint a művészettörténet barátai is. Kivált az építészet klasszikusai, Vitruvius és Vignole szerepelnek számos szép, különféle nyelvű kiadásban.

A metszetek között találjuk a XVI. sz. olasz rézmetszőit (pl. Marcantonio Raimondi-t), Rembrandt, Reynolds stb. mezzotintoit, a XVII-XIX. sz. többi mestereivel. Szóhoz jutnak itt a magyarok is. Nagyon érdekes ezek közül a XIX. sz-beli arcképgyűjtemény és a budapesti vonatkozású táj- és zsánerképek. Sokakat fog érdekelni az a hatalmas alfabetikusan rendezett látképgyűjtemény, amely Magyarország összes történelmileg nevezetes városait és várait foglalja magában.

Az egész kiállítás biztató kezdete a könyv- és műgyűjtés föllendülésének, amely kezdetben talán inkább olyan magánvagyonmentő akció félének indult és amely a szakértelem növekvése folytán remélhetőleg művészetszeretetté fog fejlődni.