Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 24. szám
Már megint tél. Fagyos december.
S te csak nem tudsz meghalni, öreg Simeon!
És híjába várod, hogy megszülessék
Az Ember.
Az égi fényesség,
Kitől mind a pogányok megvilágosodjanak.
Hogy elmondhasd: Ím itt a nap,
Az új Karácsony.
Hogy elmondhasd: Megvigasztaltatásom.
Hogy elmondhasd: Mostan bocsásd el békességgel a te szolgádat, Uram.
Ne félj, bétellik még a te időd!
És akkor elbocsát majd Urad, az Időtlen,
Te kétezeréves öreg Simeon.
És akkor eljő majd Emberré nőtten.
És akkor majd látják a te szemeid Őt, -
Öledben az új hit - az Idvezítőt!
Akire híjába vársz azóta...
És akkor majd meghalhatsz, öreg Simeon:
Európa.