Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 7. szám

VÉR ANDOR: ESTE

Homály!
A rettenetes fekete szörny
mohón falja a fényt
és a hörgő áldozat egy-egy elnyújtott fénysikolya
végiglibeg a földeken.
A mezők roppantra tágulnak
roppantra szűkülnek
s elmerülnek.
A világ: kavargó ködben himbáló hajó,
a tárgyak tömbös alakja üres árnyékká hullik szerte.
A fák leselgő gyilkosok pózába merevülnek
a házak: fullasztó rémület menedékei mind.
Emberlábakon bizonytalanság csúszkál
emberszemekből kétségbeesés zuhog
emberszándokok sötéten sziszegik: halál!
És nincs Isten
és nincs értelem!
- Új mithoszokat kever a lázas agy
új világot formál az Istenbe részegült ember
s új törvényeket erőlködik e furcsa új világnak...

- míg lomhán megmozdul a keleti ég alja
s hűvösen, józanítón
nagy egészséges kacagással
fellobognak a hajnali máglyák.