Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 3. szám · / · FIGYELŐ

SCHÖPFLIN ALADÁR: MIKSZÁTH KÁLMÁNNÉ VISSZAEMLÉKEZÉSEI

Ennek a könyvnek az olvasása közben az embernek az az érzése van, mintha Mikszáth-elbeszélést olvasna, olyan Mikszáth-elbeszélést, melynek szereplő személyei Mikszáth Kálmán és családi köre. A könyv írója, Mikszáth Kálmán özvegye, az urától tanult elbeszélni és írni, sőt tőle tanulta az alakok, jelenetek, helyzetek beállításának módját is. Érdekes az írónak ez a tovább-élése családjában, az ő alakja, beszéde, lényének hangulata még láthatólag egészen eleven abban a meghitt körben, amely legközelebb állt hozzá. Mikszáth igazi családi ember volt, csak a családban élt igazán, csak ott adta ki életének legbensőbb intimitását, csak ott vetette le szerepekben azokat a jelmezeit, amelyeket a közéleti ember a nyilvánosság előtt viselni kénytelen s csak ott árasztotta ki jóságát, melegségét, szívének legmélyebb érzelmeit. Legbensőségesebbek azok az írásai, amelyeket családjáról írt, ezekben humora minden szatirikus él nélkül való, tiszta, derült-mosolygós és tiszta lírája csak ezekben az írásaiban van. A többi embereket mindig egy kicsit felülről nézte, fölényes, gúnyos mosollyal, a családját fölemelte magához és egy színvonalra állott vele. Így alakult ki közte és családja között a meghittségnek az a viszonya, amelyen belül a család tagjai az egész világot az ő szemléletén keresztül látták s őt tették meg a maguk kis világának középpontjává. Azt szokták mondani, hogy házastársak, ha sokáig élnek együtt, arcban hasonlítani kezdenek egymáshoz. Mikszáthoz lélekben váltak hasonlókká a családja tagjai, elsősorban persze a felesége. Ettől olyan teljesen Mikszáth-ízű ez a könyv.

Sok apró vonást, anekdotikus részletet, életgesztust rögzít meg a könyv az irodalom számára. Mikszáth nem egy művéhez közli velünk a mögötte lévő élményt, különösen a fiatalkori küzdelmek, az életben való elhelyezkedés kísérletei korából mond el olyan részleteket, melyek Mikszáth írói alakját sok tekintetben megvilágítják. Legnagyobb értéke és érdekeltsége mégis az az intimitás, amellyel az író alakját, beszédét, mozgását a maga legtermészetesebb levegőjében beállítja: ezzel emberi mivoltát mutatja meg nekünk.