Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 2. szám · / · FIGYELŐ

ELEK ARTÚR: LA FIUMANELLA

Fiuméban, a hajdan hangosban és vidámban fiatal írók folyóiratot indítottak. Úgy képzelik, hogy az olaszságuk azon a Karsztba zárt kis szigetén szellemi határállomást teremtsenek az olasz és a vele szomszédos germán, magyar és szláv kultúra között. Két számát láttuk eddig folyóiratuknak (La Fiumanella a címe), s belőlük már megítélhető, hogyan akarják szándékukat megvalósítani szerkesztőik. A két szám tartalma tisztára szépirodalmi, versek, költői próza és elbeszélések váltakoznak bennük. Az olasz költők jobbára fiumeiek, és a tágszívűek közül valók, kik az egész világ gondolatáramaival keresik a rokonságot és a közösséget. Az emberszeretetnek, a politikai határok iránt közömbös művészi és költői szolidaritásnak megható hangjai szólalnak meg írásaikban. Az olaszok mellett tekintélyes hely jutott a két első számban a külföldieknek is. A németek közül Rilkének és Wildgansnak olvassuk egy-egy költeményét, Ewersnek pedig egy elbeszélését, a szlávok közül néhány itthon kevésbé ismert nevű délszláv költő verseit. A magyar irodalmat az első számban Ady Endre képviseli két költeményével, a másodikban Szép Ernő, «A fájdalom útja» című versével. A fordítások szemlátomást a magyar eredeti nyomán készültek, fordítójuk az r. a. betűk mögé rejtőzik. Ugyanő írt néhány tájékozott ismertető sort is két költőnk versei alá. A «Halál rokonát» és a «Tépd le ruhádról a büszke csatot» kezdetű költeményt fordította le Ady versei közül, mind a kettőt prózában, de költői lendülettel. Ami kommentárt írt hozzájuk, abban jól jellemzi Adyban különösen a váteszt, hazája sorsának megérzőjét és a harangot félrevevő toronyőrt. Mindenik füzetben egy-egy olasz költő írása német, magyar és szláv fordításban is megjelenik. A mi ügyünket - már mint a magyarra fordítást - itt jó ember képviseli, olyan, kinek kezében megnyugvással látjuk ezt a feladatot: Kallós Zsigmond dr. a fiumei volt magyar állami kereskedelmi iskola hajdani tanára, ki a háború után francia internáltságából Fiumébe tért vissza. Sergis Corazzani játékos kis költeményét (Dialogo di Marionette - Bábúk párbeszéde), azután Raniero Nicola testvériséget hirdető lelkes költői prózáját fordította magyarra. Így történt, hogy a testünkről leszakított Fiuméban, három szörnyű év múltán, magyar költők szólalhattak meg és újra magyar hang csendülhetett föl.