Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 2. szám · / · FIGYELŐ
- Ady Endre válogatott versei. Pallas kiadás. 1921. - Andreas Ady, Auf neuen Gewässern, Eine Auswahl. E. P. Tal Verlag. 1921. -
Éveken át hiába lestük-vártuk, hónapokkal megjelenése előtt parázs hírlapi polémia támadt körülötte, végre napfényre került a rejtélyes antológia, melyet még Hatvany Lajos rendelt meg s végül letagadhatatlanul rajta maradt Bangha páter keze nyoma is. Hogy milyen tág területen tapogatóztak a vélekedések, arra legjobb, ha csupán a szélsőségeket idézzük: volt, aki katolikus énekes könyvnek nevezte, és volt, aki kijelentette, hogy a legtökéletesebb Ady-antológia, noha a könyvet nem látta, s bevallotta, hogy Adyt sem ismeri eléggé (egyébként a legkitűnőbb Ady-imitátorok egyike). Most aztán, mint ilyenkor mindig, kiderült, hogy az igazság valahol a középúton van: a gyűjtemény elég változatos képet ad Ady költészetéről, már terjedelménél fogva is (másfélszáznál több verset tartalmaz), viszont elég távol van attól, hogy ezt a képet hűnek és tökéletesnek nevezhessük. S ez korántsem a szerkesztő, Dóczy Jenő hibája, aki el kell ismerni nagy gonddal és felelősséggel végezte munkáját, hanem valljuk meg őszintén, a kor bűne, a mai lezüllött, korlátolt magyar közvéleményé, mely lehetetlenné akarja tenni, hogy Adyt a maga igazi valójában láthassuk. El kell ugyan ismerni, hogy ma már a hivatalból tehetségtelen (az Akadémiától a Petőfi Társaságig ívelő) írókon kívül nincs, aki Ady nagyságát el ne ismerné, sőt szinte a modern irodalmi ízlés siboletjévé lett Ady neve azoknál is, akik valaha a nevetők és csúfolódók hadához tartoztak, természetesen azzal a képmutató sóhajjal: mily kár, hogy rossz társaságba keveredett, hogy tragikus sorsa éppen azok közé sodorta, akik saját fajának és nemzetének vesztét okozták - holott ha annak idején Rákosi Jenő vagy Tóth Béla félre nem ismerték volna tehetségét, bizonyára egy Gyóni Géza vagy legalább is Lendvai István lehetett volna belőle. Vagyunk azonban néhányan, akik mégis csak jobban örülünk annak, hogy versei nem Rákosi előszavával jelentek meg, s nem Tisza Istvánnak vagy Prohászka Ottokárnak ajánlotta, hanem Hatvany Lajosnak és Ignotusnak, sőt Jászi Oszkárnak és Garami Ernőnek, és fontosnak tartjuk azt, hogy költészetével a forradalom előkészítői közé tartozott. Nem vagyunk ugyan annyira elfogultak, hogy Ady politikai verseit a legjobbak közé sorozzuk, de viszont nem tagadhatjuk, hogy éppen annyira beletartoznak költészetébe és azt teljessé teszik, mint legszebb szerelmi költeményei, s Ady képe nem bontakozhatik ki csorbítatlanul egy olyan kötetből, hol
Nagy hibája a gyűjteménynek, hogy a költeményeket időrendben közli; ennek csak olyan költőnél van értelme, kinél határozott fejlődés vagy a stílusnak és felfogásnak különös változása vehető észre. Ady azonban - két első, jelentéktelen vidéki kötetét nem számítva - az
Az egyes költemények megválogatásával sem vagyok különösen megelégedve. Igaz, hogy ez ízlés dolga, mindenkinek megvannak a maga kedves versei, miket föltétlenül látni szeretne, de így sohasem lesz gyűjtemény, mely mindenkit ki fog elégíteni. Mégis vannak versek, melyek annyira összenőttek Ady nevével, hogy semmiképpen ki nem maradhatnak egy olyan gyűjteményből, mely a mai viszonyokhoz képest is lehetőleg hű képet akar adni a költőről; íme csak egy futólagos kis lista:
Külső kiállításban annál tökéletesebb Ady verseinek német fordítása, mely Franyó Zoltán és Heinrich Gerhold munkája, míg a kötet kiadása Hatvany Lajos érdeme. Finom metszésű Didot-betűivel, a költemények tág és arányos elosztásával a legszebb Rohwolt-féle Drugulin-nyomtatványokra emlékeztet, tartalmi elrendezése is egészen stílszerű, a költemények hangulati ciklusokra tagolódnak találó címekkel egészen Ady modorában (
Sárga ákácok bánatos zápora
Veri az arcom
Gelber Akazien schwermütige Last
vagy
Lentről nézem szent terebélyed
Piros csodákkal rakott élet
Ins Urgeäst
Wo roter Wunder Dolden stehen.
Szegény Ady! A rím kedvéért mi mindent
De ez még semmi. Se szeri, se száma azoknak a példáknak, hol Ady szenvedélyes, gyötrődő vergődéséből a legnagyobb meglepetésünkre a legkedvesebb, önkéntelen humor fakad. Íme egy klasszikus példa:
Egy virágot a pamlagon hagyott,
Megölelem az ócska pamlagot,
Megölelem az ócska pamlagot.
Blume blieb auf dem alten Kanapee,
Das ich wild umarme in tiefstem Weh,
Das ich wild umarme in tiefstem Weh.
Ó vé és kanapé, igazi Mikosch-hangulat a kis hotelszobában!
Vagy mit szóljunk ehhez a kedélyes kávéházi jidlizéshez:
Umarmung
Vom Brot hängt ab das Heil und Leben,
Oh weh, wir leben böse Zeiten.
Szeress engem s ölelj át, szépen,
Mi, hajh, cudar világot élünk
S kenyértől függ az üdvösségünk.
Fokozzák lépten-nyomon ezt a komikus hatást a nehézkesen kicirkalmazott fordulatok, a folytonos, döcögő participiumok; «werden uns
Sehr schlecht tanzend, doch Gesinnung
Tragend in der zottigen Hochbrust,
Manchmal auch gestunken habend,
Kein Talent, doch ein Charakter!
De nem szaporítom a példákat. Ez bizony elvetélt munka és csak azon csodálkozom, hogy Hatvany Lajos képes volt a nevét odaadni hozzá. Azt sem értem, miért mondja az utószavában: «Hier erscheint