Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 17. szám · / · Kalocsay Kálmán: Három vers

Kalocsay Kálmán: Három vers
I.

Nyugodt hullámos tenger a hajad
Mit csóksirályok szárnya nem zavart még
S két hideg csillag homlokod alatt.

Az arcod csendes, tiszta és nyugodt
Szelid sugárzó, hamvas szűzleányarc
Ki vagy, mi vagy, kiért vagy, nem tudod.

Öled fehér, illatos szűzi ágy
S mint csipkerózsa, benne, hős lovagról
Nem is álmodva, szunnyad még a vágy.

Mély és alszik finom csipkeing alatt
Két kebled, hószín, rózsacsőrű hattyuk
Melled taván ütemre ringanak.

Mégy oldalamnál szűz tudatlanul
csacsogva mégy s nem sejted csacska lányka
Hogy szivemen vérszomjas vágy gyalul.

Szentségtörő, gyilkos szerelmi harc
Sodrába húzni, legyen tiszta arcod
Tudással ékes bűnös asszonyarc.

Pokoltüzűvé gyújtani szemed,
Hajad bolond csókkal borzolni össze,
Míg talptól arcig rőt vágy eltemet.

Csókostorral verdesni arcodat,
Lovagod itt van, Csipkerózsa ébredj,
Gyehenna útra vár a vad fogat.

Szerelmet adni, véres vad veszett
Szerelmet adni - s aztán megsiratni
Mindazt a kincset, ami elveszett.