Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 9. szám · / ·
Ki ismeri őt, aki messze néz el
az életéből s más életre néz,
melyet csupán az oldalak merész,
gyors forgatása tör meg neszével?
Még anyja sem tudná, hogy itt, ki olvas
lelkétől ittas szókat. Mit tudod,
te, ki csak mostan látod e nyugodt
fejet, mi tünt el, míg fölnéz a holdas
magányából: mindent magára véve,
mi lenn a könyvben állott, a lapokban
nem akarat, adás van a szemébe,
amint a tele-kész világra koppan:
mint játszó gyermek, álmok égi mása,
kit a való egyszerre csak elorz,
s ocsúdik, ám nyugalmas arcvonása
balog marad és mindörökre torz.