Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 5. szám · / ·
MINT hullámok kavicsos partfövenyre,
úgy futnak a halálba perceink,
mind-mind tolong s társát nyomon követve
űzötten s űzve gyorsan messze ring.
A zsenge mag, melyet a fény s a hő
ér: érni kezd, s ha kincsét önti szét,
irígy homály borul rá, az Idő
gyilkos kézzel rombolja öndíszét:
a nyár koszorúit letépve vés
a szépség homlokába ráncokat,
az élet kincseit föléli és
kaszája minden élőt learat.
De versem él, s minden időkön át
zengi Szépséged örök himnuszát.
[+]