Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 1. szám · / · Lambrecht Kálmán: Herman Ottó leveles ládájából

Lambrecht Kálmán: Herman Ottó leveles ládájából
Moldován Gergelyhez [+]

I. Kelet nélkül (1872 őszén írhatta)

Barátom Gergely!

Köszönettel fogadtam figyelmét, melyet műve átküldésével irántam tanúsított - igényem nem lehetett reá, mert érdemem sincsen - - de hiszen barátsága jeléül küldte meg nekem verseit - ezt köszönöm s az érzelmét bizonyára tiszta szívből viszonozom.

A könyv egy kis változatosságot hozott falusi magányomba, e kedves magányba, amelyben az emberben sokkal nagyobb a fogékonyság minden szép és nemes iránt, mint a város zajában, versengéseiben.

Újból is köszönöm megemlékezését.

Képzelem, hogy a "kritikák", ha vannak olyanok, most eléggé lekötik figyelmét, sőt amint gyanítom, kellemetlen perceket is okoznak Önnek, mert hiszen irodalmunk terén nem születik semmi szép, amelynek nem lenne több az ócsárlója, mint amennyi a méltánylója. Irodalmi viszonyainkra nézve ez egy igen jellemző jel - legalább oly mértékben jellemző, aminőben a pajtáskodás, mely az ostobaságnak és egyszersmind az ámításnak az édes anyja. - A napokban ismét egy szép példáját olvastam e pajtáskodásnak, mely annál jellemzőbb, minél magasabb a fórum, mely gyakorolja. A fórum a Kisfaludy-társaság s ez csak számít valamit a latban.

Balázs Sándor [*] ott fordításokkal szerepelt, állítólag angolból. Thackeray Gahaganját fordította, de bizony nem az eredetiből, hanem a német fordítás után, mit onnan vettem ki, hogy a "mangohain" németül mangofa erdő fordítását nem tudta kisütni, minthogy az angol szótár a hain-t "csúnyának" mondja s Balázs úr folytonosan írja "a mangohainéba, a mangohainéból stb." Egy másik helyen azt írja, hogy az erőd árka "kardokkal fegyverzett spanyol lovagok által volt védve" notandum Indiában! A dolog pedig az, hogy "Spanische Reiter" a németben hegyes karókat: Pallisádokat jelent s e dolgot az angol "chevaux de frise"-nek nevezi s tehát ha Balázs úr angolból fordít, akkor a chevaux de friset nem fordíthatja spanyol lovagnak, még akkor sem, ha angol-német szótárt használ, mert az ellentmondás kettős - először az angol nem mondja frise-nek a spanyolt, másodszor a történet Keletindiában folyt, hol híre sincsen a spanyolnak, s oly korban, amelyben a lovagok rég letűntek már. No de azért Balázs Balázs s a K. K. társaság bírálói azért jó pajtások, hogy eszük ne érjen tovább a Balázs ámításánál. Bizton hiszem, hogy Önt meg fogják támadni s előre is meg akarom vigasztalni vagy inkább megközönyösíteni.

Nekem is van kifogásom műve ellen s ez az, hogy K. Papp Miklósnak [*] befolyást engedett reá.

A Tiszához írt ajánlásban felismerem a tisztelt úr tudákos tollvonását. Szereti adni a Maecenást és a Mentort is, az akarat, melynek forrását nem kutatom, meg van benne, de a képesség bíz isten nincsen meg. Legyen óvatos. Velem egyszer meg akarta tenni a tréfát, de pórul járt, szerencséjére éjjel volt s így nem tudta meg senki, hogy mit mondottam neki. Minthogy versről volt szó, azt ajánlottam neki, hogy elemezzen előttem egy hexametert vagy bár csak írja le előttem a dactylus versláb jegyét s legyek én szamár, de ha nem tudja, marad szamárnak előttem, aminthogy meg is maradt mind e mai napig, mert bizony nem tudta. - Nem a K. P. M. iránti ellenszenv diktálja e sorokat, de meg akarom Önt óvni befolyása bizonyos részétől.

Ezekből láthatja, hogy falusi magányomat meg tudom népesíteni s egy sebet - egy gyógyíthatatlant leszámítva - egész boldog vagyok munkáim közepette.

Amióta Sámi László [*] elment, nem látom többé a Polgárt, mert Bedőházy János [*] felhagyott vele, de az utolsó számokat figyelemmel olvastam s az ön irányára volna egy-két megjegyzésem. Amidőn ön a Polgárban a pártvezérletet korholja, a Danaidák munkáját végzi. A legszentebb érzelem szava sem javít az aljasságon, ezt hiheti nekem. A népet kell megközelíteni édes barátom, kútforrását kell kutatni a bajnak, mely legjobb meggyőződésem szerint a román népnél az intellektuális hátramaradás. Minél kevesebbet tud egy nép, annál többet kell hinnie s annál több tért nyújt a visszaélésnek.

Amíg a Skepticizmus nem ébredett fel a népben, addig mindig eszköze lesz a hatalomnak még önmaga ellen is Előbb ébrednie kell egy népnek, be kell látnia, hogy nem úgy van jól, amint van, mert e kétkedés az első lépés a haladás útján, az első csapás a despotizmusra. A franciákat Cartesius ébreszté és Richelieu vetette ki Cartesius szellemében a papi befolyást sarkából. Az angolokat Bacon ébreszté és Cromwell nyitotta a rést a Demokráciának. Cavour úgy tett Olaszországban, Bismarck most teszi Németországban s e phasisok a történelemben folyton ismétlődnek. A népet ki kell ragadni a papi befolyás alól, a vakhit és babona körmeiből s az a morális hatalom felébred, mely a rossz vezérletet elsepri.

Megengedi, hogy ily irányban nem tehet semmit az áruló vezérek elleni cikkezéssel, a nép nem tud erről semmit, de semmit. Amellett e vezérek legjobb bizonyítékai a nép szellemi qualitásának - ez idő szerint. Nézetem szerint Önnek csak egy útja van, ha nemzetéért a magyar sajtóban akar tenni, s ez az, hogy folyton szorgalmazza a népnevelést - vas következetességgel, mint Cato. Hanem ezt adatok alapján kell tenni. Számba kell venni a helységeket, számba az iskolákat, ezeknek állapotját s evvel kell demonstrálni. Egy kis agitációt kell indítani jobb érzelmű nemzettársai között, hadd hordják össze az anyagot, ez sem nem nehéz, sem veszélyes dolog. - Ne legyen Ön laptöltő, mert ez meddő foglalkozás és nem való annak, aki igazán működni akar, Önnek semmiképpen sem, mert Önben megvan a tehetség s ez kötelességgel jár. Kötelessége tenni annak, aki tenni képes! - Máskor majd nem leszek ily impertinens oktató. Az ég áldja! Kívánja barátja

Herman Ottó

II. Sz. Vesszős, 1872. nov. 12.

Barátom Gergely!

Sorai megleptek, mert szent igaz, hogy inkább a japáni Mikádótól, mint Öntől vártam volna levelet.

Különben úgy veszem, mintha önöknél ott a "nagy világban" az volna a divat, hogy pénzzel és levéllel tartozni, sokáig tartozni "nobell", mint a borszéki fürdőbizottság mondani szokta.

Már "mük" falusiakúl másként tartjuk s rögtön válaszolunk, mert minálunk meg ez a divat.

Levele főindokát szokott bölcsességgel kivettem: részvétemet óhajtja egy részvétalbum [*] számára, mely egy részvétintézet javára fog a részvétre hajlandó közönség nyakába részvéteztetni. - Megengedi, hogy értem az enunciatiót - legalább úgy mint Bittó az udvarszékelyi dologban, vagy miben.

Hadd mondjam hát, hogy "véghetetlenül megtisztelve érzem magamat", de bármennyire szeretnék a fényes név koszorúba bár csak tüskének is bejutni, nem tehetem... okom roppant egyszerű: megbomlott a magyar kedélyem s minden tekintetben úgy vagyok, hogy éppen nálam fogna legjobban egy kis válogatott részvét.

Vén gyermek létemre arra vetemedtem, hogy jó lesz az erdélyi anyatejjel felhagyni s ezen az elválasztáson dolgozom én most reggeltől estig, sok van még hátra, de lecsinálom, mert csak így lehetek ismét ember a magam útján.

Hogy mit csinálok? no barátom, kóstolóul ennyit mondok: október 17-én felolvastatott az erdélyi lóról írt értekezésem a bécsi academiánál, [*] most pedig felfedeztem, hogy a Locustinák analis campusa csak variátiója az ily campussal nem rendelkező, röpülésre teljesen alkalmas Orthopteron röptyűnek.

Ha én ezt önnek meg akarnám magyarázni, akkora levelet kellene írnom, mint amekkora az az értekezés, amelyen éppen dolgozom - ez alól lesz szíves engem felmenteni!

Állítottam oly gyűjteményt, mellyel kitörülhetem szemét még a kolozsvári alma puellának (mater még nem lehet, hiszen csak most dolgozzák meg, úgy tudom Berde és Brassai) is, azonkívül úgy mellesleg tanulmányozom a szőlészetet, e tanulmányom szintén egy szép gyűjteményre van alapítva.

Így megyen s így fog ez menni még egy darabig, míg t. i. rendben a szénám s nyitva a határ, honnan majd több joggal mondhatom búcsúmat a bátrak e hazájához, mint amennyivel mondta br. Eötvös [*] annak idejében, mert hát megboldogult Ő Exja merő bátorságból itt hagyta a kenyeret, én meg merő bátorság miatt elvesztettem a kenyeret. Különben: de mortuis nil autem verum.

És hogy már a halottakig jutottam, hát bizony "minket" megszomorított az öreg Hóry Farkas [*] halála. Sámi László, ki iskolatársa volt, éppen körünkben mulatott s avval a sajátságos nyugalommal azt mondta: ez a haláleset nekem egy memento. Különben könnyen mehetett, mert gyermekeiben tovább él.

Hogy ön még a "Polgárról" is ír nekem - hát mi közöm hozzá? és K. Papp Miklós úrról! ő nekem hitelezőm, merő előzékenységből hitelezőim jegyzékében a litt. K. alá helyeztem, punktum.

Hiheti, hogy itt létem óta nem láttam a világlapot s nem is volt vágyam reá, mert amióta beléelegyedtem a szántó és kapáló nép közé, azóta látom a K. Papp Miklós-féle rendszernek feneketlen silányságát. Barátom, afféle politikát és orgánumot is lehet cikkenként 5 forintért csinálni, de nem lendít kellő helyen egy batkányit sem.

A vesszősi respublikából - mert az - a Geschäft politika ki van tagadva.

Különben mondták nekem Szt.-Mártonban, hogy K P. M. úr valami díszebéd alkalmából feldicsérte Gr Mikót [*] , "Péchy [*] után Mikó" vagy "fokról fokra" legújabb politikai bohózat, szerzé s előadá K. P. M. a kolozsvári úri Casino nagy mulattatására.

Látja édes lelkem, mikor én itt az én kedves puskámmal, egyes egyedül öszve-vissza barangolom az erdőt, így szoktam glossálni s az én fát lopogató republikánus társaim, kik szeretnek utánam leskelődni, aztán nagyon csodálkoznak, hogy annyit kacagok így egyes egyedül -, különben az a kacagás is csak olyan kacagás, amelyből Fapresto [*] egy vonás hozzáadásával síró pofát varázsolt volna elő.

Azért nyújtottam ennyire e levelet, hogy meggyőzzem kedélyem mivoltáról s így arról, hogy albumképes nem vagyok - első a kenyér s ennek plussa adja a részvétet.

Most fogadja baráti üdvözletemet a többiek számára is s emlékezzék meg rólam

H. O.

III. Lillafüred, 1906. szept. 28.

Barátom Moldován Gergely!

Elolvastam rektori beszédedet és avval a lelkülettel, amelyet nálam ismersz, azt mondom Tenéked, hogy szavaid szívem legmélyéig hatottak. Első gondolatom az volt: mily becsületesség lakozik abban a Gergelyben! ma, a romlottság, a képmutatás korszakában!!

Köszönöm Neked ezt az örömet! Életem alkonyán nagy kincs nekem.

Barátilag ölel öreg

H. O.

 

[+] Moldován Gergely a kolozsvári egyetemen a román nyelv és irodalom tanára. A hetvenes években Kolozsvárott újságíróskodott, 1876-ban Torda-Aranyos megye tanfelügyelője lett. Az erdélyi román kérdést magyar szellemben kezelte egész pedagógiai és írói pályafutásán. - Az 1918-as magyar forradalom idején a budapesti sajtó halála hírét közölte, a hírt azonban maga az öreg úr cáfolta meg. Herman Ottóval folytatott egész levelezését még 1915 tavaszán szíves készséggel bocsátotta rendelkezésemre.

[*] Balázs Sándor erdélyi író (1830-1887) Gahagan fordítása Thackeray víg elbeszélései között jelent meg (2. köt. 1870).

[*] K. Papp Miklós (1837-1880 újságíró, a kolozsvári "Magyar Polgár" szerkesztője és tulajdonosa. Lapja eredetileg az erdélyi balközép orgánuma volt, 1875-ben azonban követte Tisza Kálmánt és Lónyay regiméjét is támogatta. Ez idegenítette el a laptól Herman Ottót, egykori főmunkatársát. V. ö. Herman O.: K. Papp Miklós. Függetlenség 1880. febr. 13.

[*] Sámi László (1817-1881) a kolozsvári ev. ref. Lyceum tanára, Kossuth Lajosnak hosszú időn át meghitt bizalmasa, Amicus álnéven publicisztikailag is dolgozott. Herman Ottóhoz benső barátság fűzte. V. ö. Jancsó Benedek: Sámi László † Arad és Vidéke 1881. okt. 28.

[*] 3 Bedőházy János, a Bólyaiak életrajzírójának és a későbbi képviseőnek: ifj. Bedőházy Jánosnak apja, aki Herman Ottót 1872-ben, amikor a kolozsvári múzeumot és aMagyar Polgárt elhagyja, szászvesszősi kúriáján vendégül látta.

[*] Moldován Gergely szerkesztésében "Részvét-Album" címen meg is jelent (1872.)

[*] Das edle siebenbürgische Pferd. Von O. Herman. - Sitzungsbericht d. math. naturw. Klasse der k. k. akad. d. Wiss. Wien, 1872, 153.

[*] Báró Eötvös József.

[*] Hóry Farkas (1813-1872) ref. lelkész, népdalgyűjtő és balladaíró. Fia Hóry Béla (1846-1909) szerkesztette a "Társadalom" c. hetilapot, amelynek H. O. is munkatársa volt. Leánya Gyarmathy Zsigáné.

[*] Gróf Mikó Imre (1805-1876) az Erdélyi Múzeum megalapítója, az 1867-es Andrássy-kabinet közmunka és közlekedésügyi minisztere.

[*] Péchy Manó, a Lónyay regime kolozsvári kormánybiztosa.

[*] Giordano Luca olasz festő (1632-1705).