Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 1. szám
I.
Köszönettel fogadtam figyelmét, melyet műve átküldésével irántam tanúsított - igényem nem lehetett reá, mert érdemem sincsen - - de hiszen barátsága jeléül küldte meg nekem verseit - ezt köszönöm s az érzelmét bizonyára tiszta szívből viszonozom.
A könyv egy kis változatosságot hozott falusi magányomba, e kedves magányba, amelyben az emberben sokkal nagyobb a fogékonyság minden szép és nemes iránt, mint a város zajában, versengéseiben.
Újból is köszönöm megemlékezését.
Képzelem, hogy a "kritikák", ha vannak olyanok, most eléggé lekötik figyelmét, sőt amint gyanítom, kellemetlen perceket is okoznak Önnek, mert hiszen irodalmunk terén nem születik semmi szép, amelynek nem lenne több az ócsárlója, mint amennyi a méltánylója. Irodalmi viszonyainkra nézve ez egy igen jellemző jel - legalább oly mértékben jellemző, aminőben a pajtáskodás, mely az ostobaságnak és egyszersmind az ámításnak az édes anyja. - A napokban ismét egy szép példáját olvastam e pajtáskodásnak, mely annál jellemzőbb, minél magasabb a fórum, mely gyakorolja. A fórum a Kisfaludy-társaság s ez csak számít valamit a latban.
Nekem is van kifogásom műve ellen s ez az, hogy
A Tiszához írt ajánlásban felismerem a tisztelt úr tudákos tollvonását. Szereti adni a Maecenást és a Mentort is, az akarat, melynek forrását nem kutatom, meg van benne, de a képesség bíz isten nincsen meg. Legyen óvatos. Velem egyszer meg akarta tenni a tréfát, de pórul járt, szerencséjére éjjel volt s így nem tudta meg senki, hogy mit mondottam neki. Minthogy versről volt szó, azt ajánlottam neki, hogy elemezzen előttem egy hexametert vagy bár csak írja le előttem a dactylus versláb jegyét s legyek én szamár, de ha nem tudja, marad szamárnak előttem, aminthogy meg is maradt mind e mai napig, mert bizony nem tudta. - Nem a K. P. M. iránti ellenszenv diktálja e sorokat, de meg akarom Önt óvni befolyása bizonyos részétől.
Ezekből láthatja, hogy falusi magányomat meg tudom népesíteni s egy sebet - egy gyógyíthatatlant leszámítva - egész boldog vagyok munkáim közepette.
Amióta
Amíg a Skepticizmus nem ébredett fel a népben, addig mindig eszköze lesz a hatalomnak még önmaga ellen is Előbb ébrednie kell egy népnek, be kell látnia, hogy nem úgy van jól, amint van, mert e kétkedés az első lépés a haladás útján, az első csapás a despotizmusra. A franciákat
Megengedi, hogy ily irányban nem tehet semmit az áruló vezérek elleni cikkezéssel, a nép nem tud erről semmit, de semmit. Amellett e vezérek legjobb bizonyítékai a nép szellemi qualitásának - ez idő szerint. Nézetem szerint Önnek csak egy útja van, ha nemzetéért a magyar sajtóban akar tenni, s ez az, hogy folyton szorgalmazza a népnevelést - vas következetességgel, mint Cato. Hanem ezt adatok alapján kell tenni. Számba kell venni a helységeket, számba az iskolákat, ezeknek állapotját s evvel kell demonstrálni. Egy kis agitációt kell indítani jobb érzelmű nemzettársai között, hadd hordják össze az anyagot, ez sem nem nehéz, sem veszélyes dolog. - Ne legyen Ön laptöltő, mert ez meddő foglalkozás és nem való annak, aki igazán működni akar, Önnek semmiképpen sem, mert Önben megvan a tehetség s ez kötelességgel jár. Kötelessége tenni annak, aki tenni képes! - Máskor majd nem leszek ily impertinens oktató. Az ég áldja! Kívánja barátja
Herman Ottó
II.
Sorai megleptek, mert szent igaz, hogy inkább a japáni Mikádótól, mint Öntől vártam volna levelet.
Különben úgy veszem, mintha önöknél ott a "nagy világban" az volna a divat, hogy pénzzel és levéllel tartozni, sokáig tartozni "nobell", mint a borszéki fürdőbizottság mondani szokta.
Már "mük" falusiakúl másként tartjuk s rögtön válaszolunk, mert minálunk meg ez a divat.
Levele főindokát szokott bölcsességgel kivettem: részvétemet óhajtja egy részvétalbum [*] számára, mely egy részvétintézet javára fog a részvétre hajlandó közönség nyakába részvéteztetni. - Megengedi, hogy értem az enunciatiót - legalább úgy mint Bittó az udvarszékelyi dologban, vagy miben.
Hadd mondjam hát, hogy "véghetetlenül megtisztelve érzem magamat", de bármennyire szeretnék a fényes név koszorúba bár csak tüskének is bejutni, nem tehetem... okom roppant egyszerű: megbomlott a magyar kedélyem s minden tekintetben úgy vagyok, hogy éppen nálam fogna legjobban egy kis válogatott részvét.
Vén gyermek létemre arra vetemedtem, hogy jó lesz az erdélyi anyatejjel felhagyni s ezen az elválasztáson dolgozom én most reggeltől estig, sok van még hátra, de lecsinálom, mert csak így lehetek ismét ember a magam útján.
Hogy mit csinálok? no barátom, kóstolóul ennyit mondok: október 17-én felolvastatott az erdélyi lóról írt értekezésem a bécsi academiánál, [*] most pedig felfedeztem, hogy a Locustinák analis campusa csak variátiója az ily campussal nem rendelkező, röpülésre teljesen alkalmas Orthopteron röptyűnek.
Ha én ezt önnek meg akarnám magyarázni, akkora levelet kellene írnom, mint amekkora az az értekezés, amelyen éppen dolgozom - ez alól lesz szíves engem felmenteni!
Állítottam oly gyűjteményt, mellyel kitörülhetem szemét még a kolozsvári alma puellának (mater még nem lehet, hiszen csak most dolgozzák meg, úgy tudom Berde és Brassai) is, azonkívül úgy mellesleg tanulmányozom a szőlészetet, e tanulmányom szintén egy szép gyűjteményre van alapítva.
Így megyen s így fog ez menni még egy darabig, míg t. i. rendben a szénám s nyitva a határ, honnan majd több joggal mondhatom búcsúmat a bátrak e hazájához, mint amennyivel mondta br.
És hogy már a halottakig jutottam, hát bizony "minket" megszomorított az öreg
Hogy ön még a "Polgárról" is ír nekem - hát mi közöm hozzá? és
Hiheti, hogy itt létem óta nem láttam a világlapot s nem is volt vágyam reá, mert amióta beléelegyedtem a szántó és kapáló nép közé, azóta látom a
A vesszősi respublikából - mert az - a Geschäft politika ki van tagadva.
Különben mondták nekem Szt.-Mártonban, hogy K P. M. úr valami díszebéd alkalmából feldicsérte Gr
Látja édes lelkem, mikor én itt az én kedves puskámmal, egyes egyedül öszve-vissza barangolom az erdőt, így szoktam glossálni s az én fát lopogató republikánus társaim, kik szeretnek utánam leskelődni, aztán nagyon csodálkoznak, hogy annyit kacagok így egyes egyedül -, különben az a kacagás is csak olyan kacagás, amelyből
Azért nyújtottam ennyire e levelet, hogy meggyőzzem kedélyem mivoltáról s így arról, hogy albumképes nem vagyok - első a kenyér s ennek plussa adja a részvétet.
Most fogadja baráti üdvözletemet a többiek számára is s emlékezzék meg rólam
H. O.
Elolvastam rektori beszédedet és avval a lelkülettel, amelyet nálam ismersz, azt mondom Tenéked, hogy szavaid szívem legmélyéig hatottak. Első gondolatom az volt: mily becsületesség lakozik abban a Gergelyben! ma, a romlottság, a képmutatás korszakában!!
Köszönöm Neked ezt az örömet! Életem alkonyán nagy kincs nekem.
Barátilag ölel öreg
H. O.
[+]
[*]
[*]
[*]
[*]
[*]
[*]
[*]
[*]
[*]
[*]
[*]