Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 23-24. szám
Új ár sodra, Hajóm! mélyre ragad megint.
Vígyázz! Tartsd szorosan révbeli helyedet.
Nem ládd? Egy eveződ sincs!
S a gyors déli vihar sebet
Vágott árbocodon. Sír a vitorlarúd
És tépett köteled s gyönge gerinced a
Tenger bősz rohamát nem
Bírják! Nincs te neked, Hajóm,
Már ép vásznad elég; nincs ki segítene,
Isten, hogyha megint rád tör a vész dühe.
Ámbár pontuszi szál vagy
Erdők legnemesebb fia:
Név és őseredet bajba' ki nem segít,
S nem bízunk, remegők, tarka tatodba' meg.
Vigyázz! Durva szeleknek
Játék-tárgya ne légy, Hajóm!
Búbánat ki miatt holtra gyötört minap
S most vágy s aggodalom láza epeszt megint:
A tenger szorosát s a
Fénylő cykladokat kerűld.
(Debrecen, 1916. március 31.)