Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 21-22. szám

Laczkó Géza: A céda hold

Mélységek mély örvénye tágul,
Örvény az éjszakábul,
Hogy gúzsba köt a kétely
S örvényes éjjel
Sodrába kábul
A lámpa, szív, a toll...
Hahó!
Fölöttem összecsap
Örvény s a hab
És süllyedek...
A föld, az Élet, az egek
Minden lefut...
Ó, borzalmas tejut
A Semmi-Semmi boltján
Nagy ívben, céda ívben...
Káprázat volt tán
A föld, az Élet, az egek?
S én süllyedek.
Szemembe visszatárul
Az elhagyott határrul
Emlék emléke,
Sejtelem hite,
Életes, piros béke,
Vágy hite...
Hittem, hogy volt föld,
Élet és egek
És egyre süllyedek.
Hittem, hogy volt
S csak hitem volt
A Hold,
Amint a bánatos
Iharos
Sötét falán átszűrte fényét
S rám ezüstözte lenge lényét.
Holdat hazudtam
Fel az égre.
Tudtam? Nem tudtam?
Végre, végre
Mélységes örvény tárul
S a más határrul
Visszavigyorog a Hold,
Ki hitem hitt Holdja volt
S az égen mégis úgy loholt,
Egészen úgy,
Mikéntha volt volna az a volt:
A Hold!
És süllyedek,
Az Élet, föld, egek
Ott elmaradtak, ím'!
Mint elmarad a rím
Egy csonka, őrült versben,
Hol nyersen
Rikolt a nagy Való:
Csak álom volt a Hold,
A céda!