Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 11-12. szám · / · Csöndes Pál: Versek

Csöndes Pál: Versek
II.

Kigyúlsz és vidám súgarakban fényled
Magad körül dús teljét életednek;
Szépséged csodái meggyűlekeznek
És égő rózsa-kincseket szór véred

Megejtő bőröd halvány pázsitára,
Ha piros este együtt vagyok véled.
Nekem vagy szép! Mily szép vagy ím!, ha érzed,
Mi' lágyan árad rád szerelmem árja!

Szeretsz-e vajjon? Vagy szépséged kútja
Vagyok csupán, kiben magad' ha megmeríted,
Vidám gyönyört csak úgy sugároz élted? -

Nem-nem! Ó jól tudom: szép vagy te mindég!
Te vagy minden gyönyörnek végső kútja!
S csak tükör én, hogy néha kedved teljék.